AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Haraszthy Gyula: Az OSZK fejlesztésének irányai Fitz József főigazgatósága idején

munkatársak szorgalma tette lehetővé, hogy a duplum- és fölöspéldányok árverésre bocsátása és egyéb úton történő értékesítése eredményeként a gépeket és a lemezeket az előírt határidőre ki tudták fizetni.

17 A cédulák gépi úton történő sokszorosítása lehetővé tette a nemzeti könyvtárban súlyosan nélkülözött korszerű szakkatalógus létrehozását is. Fitz József a tizedes osztályozás mellett foglalt állást, mégpedig a Szabó Ervin-féle elgondolást tette magáévá. A katalógus elkészítéséhez legjobban képzett tudományos munkatársait sorakoztatta fel (Goriupp Alisz mellett elsősorban Csapodi Csaba, azután Clauser Mihály, Dezsényi Béla, Halász Gábor, Sárkány Oszkár, Varjas Béla nevét említjük meg a szakkatalógust megvalósító könyvtárosok sorából).

18 A különféle katalógusok létrehozását tehát az új technika tette lehetővé. De ez lendítette előre az oly fontos rekatalogizálási munkát is: a kurrens anyag gyors feldolgozása mellett a főigazgató a régi, ún. „müncheni" anyag korszerű feldolgozására fordította a legnagyobb gondot. Munkaerők átcsoportosításával, délutáni különmunkák segítségével állandóan fokozta a teljesítményt, s 1938-ra elérte, hogy kétszer annyi régi kiadványt rekatalogizáltak, mint amennyi új szerzemény került feldolgozásra. De kitört a második világháború, a hasznos és jó reformok kora lezárult, így a rekatalogizálás is félbemaradt. Nemzeti bibliográfia Az első világháború utáni években Melich János igazgató volt az, aki korábbi tervekre támaszkodva megindította a kurrens nemzeti bibliográfia összeállításának munkálatait. Az akkori súlyos gazdasági helyzetben a vállalkozás nem vezethetett eredményre és a Széchényi Könyvtár csak Gulyás Pál révén vett részt a hazai könyvtermést regisztráló jegyzékek elkészítésében.

19 Fitz Józsefnek kellett jönnie, hogy az Országos Széchényi Könyvtár feladatává tegye a magyar nemzeti bibliográfia szerkesztésének és kiadásának ügyét, megteremtve egyúttal ezek anyagi alapjait is. 17. L. a könyvtári jelentéseket, továbbá az OSZK Irattárának 225/1935., 281/1935., 161/1935., 117/1937., 144/1938., 238/1938. sz. ügydarabjait. — A későbbi árverések összegei már egyéb célokat (pl. a kiadványok részbeni finanszírozása) szolgáltak. 18. A részleteket ezúttal lehetetlen föltárnunk. Utalunk Csapodi Csaba írásaira: A néma katalógus. = Magyar Könyvszemle 1939. 278 — 284. p. — Uő: A tizedes rendszer bevezetése a Széchényi Könyvtárban. = Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1967. Bp. 1969. 278-283. p. 19. Haraszthy Gyula: Az Országos Széchényi Könyvtár 1918-ban — Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1978. Bp. 1980. 201 — 225. p. — Kovács Hona: Az Országos Széchényi Könyvtár tudományos munkája és kiadói tevékenysége 1936 — 1944. = Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1968 — 1969. Bp. 1971. 171 — 183. p. — Németh Mária: Az Országos Széchényi Könyvtár tudományos munkája és kiadványi tevékenysége 1919 — 1935. — Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve. 1981. Bp. 1983. 000. p. 9 OSZK Évkönyve 1982—1983 129