AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

Haraszthy Gyula: Gombocz István pályaképe

Gombocz István rendkívül sokat tett az Országos Széchényi Könyvtárért és hazánk könyvtárai külföldi kapcsolatainak fejlesztéséért. Munkája révén a nemzetközi könyvtár csakhamar 60 ország 450 intézményével került cserekapcsolatba, s mintegy 120 magyar könyvtár számára továbbította a külföldről beérkezett könyveket és folyóiratokat. Évről évre sokat fáradozott azon, hogy a külföldi hungarikumokat megszerezze a nemzeti könyvtár számára, s ugyanakkor a világ szinte minden tájára — a szomszédos országok magyar intézményeibe is — eljuttassa a hazai tudomány és irodalom legszínvonalasabb kiadványait. Személyében a széles látókörű könyvtáros a haza és a nagyvilág művelődéspolitikai, tudománypolitikai szolgálatát úgy hozta szintézisbe, hogy igazi humanistaként mindig azt kutatta, ami a különböző nemzeteket összeköti, sőt egységbe forrasztja, nem pedig elválasztja. 1957-ben írta egy külföldi pályázat elnyerése érdekében: „szakmai működésem állandó jellegzetessége a nemzetek közötti békés együttélés formáinak és lehetőségeinek figyelése és kutatása. Az 1951-ig tartó külügyminisztériumi munkám idején ennek a gondolatnak gyakorlati és nemzetközi jogi oldalát szolgáltam, könyvtárosi pályámon pedig ugyanezt a célt követtem, kulturális síkon." így vált nemzetközileg is a magyar könyvtárügy egyik kiváló és egyik legismertebb reprezentánsává. Kezdettől fogva tevékenyen kivette részét az újra megalakult Magyar Könyvtárosok Egyesületének munkájából: mint elnökségi tag az IFLA-val — a könyvtáros egyesületek az intézmények nemzetközi szövetségével — kapcsolatos ügyek magyarországi felelőse lett. Alig lehet ily rövid idő alatt felsorolni az UNESCO-val és az IFLA-val kapcsolatos sokoldalú tevékenységét. Utaljunk csak a Magyar UNESCO Bizottság Könyvtári és Bibliográfiai Albizottságának vezetése alatt történt felállítására, e bizottság munkatervének kidolgozására. Ugyanakkor a Szovjetunióval és a szocialista államokkal kötött művelődési és tudományos kapcsolatokat azáltal is fokozta, hogy az ezekkel az országokkal kötött kulturális egyezmények szövegébe sikerült beiktattatnia a nemzetközi könyvtárak kötelező kiadvány cseré jenek gondolatát és gyakorlatát. Gondoskodott arról is, hogy a nemzetközi könyvtári kapcsolatok különféle területén a hazai könyvtárak és az Országos Széchényi Könyvtár megfelelő képviselethez jussanak. Az ő tevékenységének eredménye volt — B. Veredy Katalin közreműködésével — az Országgyűlési Könyvtár ENSZ és UNESCO méltán hírneves különgyűjteményének létrehozása is. Az IFLA-ban és az UNESCO-ban végzett munkája és személyes tekintélye elismeréseként 1960-ban Budapesten rendezték meg azt a nemzetközi konferenciát, amely hazánk könyvtárügyének igen nagy szolgálatot tett. Ugyanebben az évben írta meg „A magyar könyvtárügy nemzetközi kapcsolatainak távlati terve" c. tanulmányát, mely hosszú évekre megszabta külföldi könyvtári kapcsolataink irányvonalát tárgyi és személyi vonatkozásban egyaránt. Nem győzte eléggé hangsúlyozni a szakértő személyek találkozásának, mint a kulturális érintkezés legfontosabb formájának igen nagy jelentőségét. Ugyancsak határozottan kiemelte nemzetközi szinten az egyéni levelezési kapcsolatok állandó fejlesztésének szükségességét is. Igaza volt: ez is hozzájárult a könyvtárak eredményesebb együttműködésének előremozdításához. 9