AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Ambrus Zoltán az író és a könyvgyűjtő

a vonatok füttyét és zörejét, néha negyedórákig szótlanul nézve környezetét, olykor lehunyt szemmel, merengve. Meg is mondta hozzátartozóinak, mire gondol ilyenkor: szüleire, gyermekkorára, a biharmezőkeresztesi vasúti állomásra, későbbi utazásaira — és az egész nagyvilágra, melyet annyira behálóznak az utak és vasutak s amelyben az emberek mégis oly nehezen jutnak el egymáshoz... És gondol a Nagy Űtra is, amelyre neki is nemsokára el kell készülnie. . . Ahol a háborúban utóbb elpusztult étteremben csendben üldögélt, most az új vasútállomás kis virágágyai vannak. A család, anyagi erőit összeszedve, újjáépítteti a már düledező házat. A tervrajzon egy megjelölés: „Öregúr szobája". Fáradt mosollyal nézi a rajzokat; de azért örül nekik. S sorok írójának felvillan egy emlékképe ebből az időből. A gödöllői ház tornácán, petróleumlámpa fényénél rójja az író a sorokat az újság számára. A cikknek időre készen kell lennie. . . Az utolsó nyáron már nagyon fáradt; nagyon izgatja a világválság, családja — és az egész emberiség sorsa. Különösen a németországi fejlemények aggasztják. ,,Ha Hitler uralomra kerül, elkerülhetetlen a világháború" — mondja nemegyszer. Ekkor már keveset jár ki; de sokat olvas. Szinte mindig könyv vagy ceruza és papír van előtte. A szó szoros értelmében az írásban él. 1932. február 28-án éjszaka, budapesti lakásán távozott el az élők sorából. Influenzát követő szívgyengeség vitte a sírba. De utolsó cikkének, az Átértékelés-mik korrektúráját még a halálos ágyán is kijavította. Temetésén még egyszer — és talán utoljára — ott van az egész magyar szellemi, irodalmi élet, a jobb- és a baloldal egyaránt. ,,Az ő ravatalánál nincs kettészakadt magyar irodalom" — írja a róla szóló nekrológban egy írótársa. .. Azután — a ház újjáépítve áll. A kegyelet megőrizte benne Ambrus könyvtárát, kéziratait, használati tárgyait. Körülbelül nyolcezer kötet könyv — talán több is, de ennyi egészen biztosan. Készül a cédulakatalógus; hiszen az 1920-as évek francia irodalmából szinte minden fontosabb mű megvan benne és sok százra, talán ezernél is többre megy a dedikált kötetek száma. És amellett még a budapesti lakáson is maradt mintegy ezer kötet. A zöm azonban Gödöllőre került, ahol szépen felállítva könyvespolcokon sorakozott a könyvtár, egy egész szoba falait betöltve. A könyvespolcok alatt fiókok: bennük kéziratok, képek, iratok, levelek. Minden szépen rendezve. E sorok írójának szülei sokat dolgoztak a könyvtár rendezésével; időnként bevontak abba másokat is, például azt a latinszakos egyetemi hallgatónőt, aki ekkor — a harmincas évek közepén — e sorok írójának órákat adott. A gyűjtemény teljesen rendezett volt. Nyaranta e sorok írója, az iskolai tananyagtól felszabadulva, boldogan forgatta a köteteket, örömmel regisztrálva a nagyatyjának szóló baráti hangú írói dedikációkat: Gárdonyi, Herczeg, Babits, Bródy, Tömörkény, Móra és még felsorolni is nehéz, hány más író; de nemcsak tőlük, hanem egyetemi tanároktól, tudósoktól és természetesen sok kevésbé ismert szerzőtől is. Különösen jól emlékszik e sorok írója a Gutenberg könyvkiadó vállalat klasszikus sorozataira: 542