AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Ambrus Zoltán az író és a könyvgyűjtő

Társaságban megismerkedik egy nagyon szép és igen művelt, csendes és jólelkű leánnyal, Tormássy Gizellával. A leány édesapja temesmegyei főszolgabíró volt, résztvett az 1848/49-es szabadságharcban; a kiegyezés után szabadelvűpárti képviselő volt, de ekkor már nem él. Gizella édesanyja a Martinovics-perből ismert Laczkovits család sarja. A leány irodalmi hajlandóságú: novellája és műfordítása jelenik meg az Ország-Világ folyóirat hasábjain, amellett nagyon szépen tud zongorázni is. A Tormássy család tagjai, mivel vagyonukat nagyrészt elvesztették, szerény polgári viszonyok közt élnek Budapesten, bérlakásban, a Huszár-utcában. Ambrus Zoltán és Tormássy Gizella vonzalma szerelemmé erősödik. 1887. júniusában kötnek házasságot. Az ezt követő esztendő az író életének legboldogabb szakasza. 1888. májusában egészséges szép kisleányuk születik, kit Gizella névre keresztelnek. A fiatal anya azonban három héttel később belehal a szülést követő komplikációba. Ambrus teljesen össze van törve. Apátiájából édesanyja emeli ki. őhozzá költözik a józsefvárosi Zerge (ma: Makarenko) utcába. Az édesanya veszi gondjaiba a félárva kisleányt is, akit ezután már ő nevel. A tragédiába belebetegedett Ambrus 1889-ben Lublófürdőre utazik üdülésre. Itt új élmény várja, mely irodalmi munkásságának döntő fordulatot ad. Megismerkedik egy Marianne von Hohenbrunn nevű szép és művelt, jólelkű, ugyanakkor igen gazdag osztrák leánnyal, aki nagyon megszereti Ambrust. Kész lenne arra is, hogy egy katonatiszttel való eljegyzését felbontsa, csakhogy Ambrus neje lehessen. De az íróban annyira él elhunyt feleségének emléke, hogy nem tud új házasságra gondolni; pedig a leány nagyon szimpatikus neki is. Ambrus rövid boldogságának történetéből és a lublói találkozásból irodalmi alkotás fakad: a Midas király. A képzeletbeli elemekkel is bőven átszőtt regény folytatásokban jelent meg a Magyar Hírlap hasábjain 1891. szeptembere és 1892. márciusa közt. A közönségnél nagy feltűnést kelt, az íróvilág különleges figyelemmel kíséri. A szubjektív élmények, bár megváltoztatott formában és a lélek spontán, szabad ábrázolása a kor irodalmában itt törnek át talán a leghatásosabban. De ugyanakkor a Midas király az intellektuális reflexiók regénye is. Az olvasó számára meglepő, mi mindent talál a Midas király-b&n. A történet maga nem nagyon bonyolult. Bíró Jenő festőművész, aki megcsömörlött a párizsi művészélettől és az ottani érvényesülési módoktól, hazajön Budapestre és Kőbányán rajztanár lesz. A külsőerzsébetvárosi bérházban, ahol lakik, egyik házbeli ismerőse szeretné hozzáadni a leányát. Bírót azonban jobban érdekli az ugyanebben a házban özvegyasszony nővérével együtt teljes visszavonultságban élő, hajdan jobb napokat látott művelt és előkelő leány, Völgyessy Bella, aki féligmeddig már elszánta magát a házasságra egy katonatiszttel, aki iránt azonban becsülésnél egyebet nem érez. Bíró és Bella szemérmes, lassan érlelődő szerelme boldog házassággal végződik, melyben a mindennapok apró nyomorúságait is megszépíti az egymásért élés és Bíró ihletettségben kibontakozó festői művészete, amit azonban a külvilág sehogy sem akar elismerni. Mikor kisfiúk, Palika megszületik, Bella meghal. És éppen az ő halála napján beáll a fordulat Bíró elismertetése ügyében. Ettől kezdve, mint a frígiai monda Midás királyának, minden arannyá válik a keze alatt, minden sikerül neki. 525