AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fried István: Késettség, újítás, periodizáció a kelet-közép-európai romantikában

irodalom is, amely ennek az attitűdnek az értelmezéséből, irodalommá poétizálásából keletkezett. Ha pusztán a valóságos recepciókat elemezzük, akkor is elénktűnik, hogy — most már néven nevezve — nem csupán Byron alakja, irodalomszemlélete, műfaji újítása, világnézete stb. ihleti hasonló jellegű (nem magatartásra, de) alkotásokra Kelet-Közép-Európa írástudóit, hanem a byroni életműtől egyre jobban függetlenedő hőselképzelés is, valamint olyan antitézisekre alapított szemlélet, amelynek megfelelőit nem kizárólag Byronnál, hanem például Victor Hugónál is meglelhetjük. Különben sem a teljes byroni életmű érdekelte a kelet-közép-európai írókat, hanem mindenekelőtt az életmű első fele. Emellett a kelet-közép-európai romantika

16 olyan elemekkel is színeződött, amelyek csak részben vezethetők vissza Byronra. Pontosabban szólva: nemyninden byronisztikusnak ható mű köszönheti megszületését Byronnak. Egészen konkrét példával élve: Byron nagyhatású liriko-epikus poémáiban

17 megteremti a törvényen kívülinek, a kalóznak, a renegátnak, a világfájdalmas hősnek, sőt, a ,,nép" javáért küzdő nemesnek az alakját, aki részben alkotója vonásait is magán viseli. Számos adattal rendelkezünk arra vonatkozólag, hogy a kelet-középeurópai romantika jelentős alkotói részben ismerték Byronnak ezeket az elbeszélő költeményeit, részben — mint pl. France Preseren — fordították. Nyilván e fordítások, illetve a közvetlen és a közvetett megismerkedés erőteljesen hozzájárultak ahhoz, hogy a kelet-közép-európai irodalmakban is megjelentek a hasonló alakok, hasonló jellegű poémák (elbeszélő költemények) hőseiként. Vörösmarty Mihály Eger (1827.)

18 c. elbeszélő költeményének a költő érdeklődése és további „költői" útja szempontjából lényegesnek tetsző epizódja forrásául a kutatás régóta Byron The Siege of Corinth c. művét jelöli meg. A szövegszerű párhuzamok és némileg a hősfelfogás analógiája mellett figyelmet érdemel a „couleur locale" sok vonatkozásban szintén hasonló funkciója, nevezetesen az ,,orientalizmus" is. De mind ezen a területen, mind pedig a hősfelfogás kérdésében a lényegi eltérések jelzik az adaptálásnak, a hatásnak korlátozott jelentőségét. Ugyanis, bár Byron metrical romance-a is a múltban játszódik, a kitágult térbeli dimenzió mellé látszólag a történelmi dimenzió járul, valójában sem az orientalizmus, sem pedig a történelem nem több a romantika által hang16. A kelet-közép-európai romantikáról vö. 1. sz. jegyzetben i. m., továbbá: Julian Krzyzanowski: Polish Romantic Literature. New York 1968.; Litteraria XVI. 1973. Literárny romantizmus. Ved. red.: Cyril Kraus. Bratislava 1974.; Zoran Konstantinovi c: Zum Begriff der Romantik in den südosteuropäischen Literaturen. In : Teilnahme und Spiegelung. Festschrift für Horst Rüdiger. Hg.

: Beda Allemann und Erwin Koppen. Berlin—New York 1975. 327 — 339.; Zofia Szmydtowa: W kre.gu renesansu i romantyzmu. Studia porównawcze z literatury polskiej i obcej. Warszawa 1979.; Obdobje romantike v slovenskem jeziku, knjizevnosti in kulturi (tipoloéka problematika ob jugoslovanskem in éiréem evropskem kontekstu). Ed.: Boris Paternu, etc. Ljubljana 1981. 17. Max Milner: Le Romantisme I. 1820—1843. Paris 1973. 133. Byron utóéletéről, sikerének ,,titkai"-ról vö.

: Thilo von Bremen: Lord Byron als Erfolgsautor. Wiesbaden 1977. 18. Vörösmarty Mihály összes Művei 5. Nagyobb epikai művek IL S. a. rendezte: Horváth Károly és Martinkó András. Budapest 1967. 500