AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Berlász Jenő: Egy ismeretlen Dugonics kézirat. A zágrábi „Karikléa"

Erre a kérdésre is könnyűszerrel lehet válaszolni, minthogy Szinnyei Magyar íróijának VIII. kötete 1103 — 1106. hasábjain nevezettről hosszas tájékoztatást kapunk. Kiderül innen, hogy a kézirat első possessora az előkelő középnemes Kaposmérei Mérey-család sarja volt, azon ősi famíliáé, amely az előnevéül használt Kaposmére falut még a XIII. században IV. Béla királytól kapta donációként.

14 A szóban forgó Mérey Sándor 1779-ben született mint Mérey Lajos kir. táblai ülnök és Dióssy Anna fia. E rangos nemesifjú a kilencvenes években a pesti egyetem jogtudományi karának hallgatója volt, s már ekkor is foglalkozott irodalommal. Glosius Sámuelnek, Pest megye főorvosának felszólítására anyanyelvünkre fordította a bécsi Hofbibliothek igazgatójának, az európai hírű Michael Denisnek a magyar nemzethez intézett Proprecticon inclitae nationi Hungarici című dicshimnuszát s ezt 1796-ban nyomtatásban is megjelentette. Emellett ugyanezen időben több külföldi, többnyire német színjátékot is lefordított magyarra.

15 Nyilvánvaló, hogy mint kezdő szépíró kapcsolatba került a közismert nagy mesterrel, Dugoniccsal, aki — úgy látszik — annyira megkedvelte és megbecsülte az ifjút, hogy Karikléjsmak 1795-ben írt eredeti kéziratát emlékül adta neki.

16 — Mérey tanulmányai végeztével közhivatali és közéleti pályára lépett: már 1800-ban a Kir. Tábla jegyzője volt, kevéssel utóbb kir. ügyész, majd országgyűlési követ, főispán, vbt. tanácsos, kir. kamarás lett, végül pedig elnyerte az egyik legmagasabb országos főméltóságot, a királyi személynökséget. Érdekes, hogy politikai karrierje ellenére sem hagyott fel az irodalmi tevékenységgel: évtizedeken keresztül folytatta ifjúkorában megkezdett drámafordítói munkásságát. Szinnyei bizonysága szerint, fordításainak egész sora maradt ránk. Tagja volt a Pest vármegyei magyar színjátszó társaságra felügyelő bizottságnak is.

17 íme, ez az előkelő literary gentleman volt Dugonics Karikléa-kézivatá.nak első possessora. Hogy ki volt az a G. von Mérey, akinek bélyegzőlenyomata is szerepel a zágrábi kéziraton, nem állapítható meg. Mérey Sándornak ui. több gyermeke volt, de egyiknek a neve sem kezdődött G. betűvel. Feltehetőleg ez a második possessor egy rokon volt, mégpedig horvátországi rokon. A Méreycsaládnak ui. egyik ága — általunk nem ismert időben — a Dráván túl 14. Nagy Iván: Magyarország családai. VII. köt. Pest, 1860. 415. skk. 1. 15. Szinnyei, i. m. VIII. köt. 1103 — 1105. h. — 1796-ban egyébként még egy becses irodalom-, illetve színészettörténeti forrásul szolgáló jegyzéket is készített Mérey a XVIII. század második felében magyar szerzők által írt eredeti és fordított színművekről. E munkáját (Magyar játékszíni darabok lajstroma a magyar fordítók és szerzőik nevek rengyében, három szakaszokra osztva) az eredeti kéziratról leírva egész terjedelmében közli Bayer József: A magyar drámairodalom története című alapvető munkájának II. kötetében, Bp. 1897. 409 — 426. 1. 16. Tette ezt a szerző annál inkább, mivel a Karikléa tervezett kiadása elé Csokonai Vitéz Mihály által 1795-ben Dugonics oszlopa c. versét némely hiányaiban Mérey egészítette ki. Prónai, i. m. 149.1. — Az 1789-i kiadás megjelenése előtt Csokonai — akit úgy látszik ekkor egy új ünnepi óda megírására kértek fel — így nyilatkozott: „Állítanék Dugonicsnak itt is örök oszlopot újra, de minek rakjak, lám negyedik éve rakék." Csokonai Vitéz Mihály minden munkája. I. köt. Bp. 1973, 421. 1. 17. Szinnyei, i. m. uo. 490