AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Somkuti Gabriella: Újfalvy Krisztina és könyvtára. Egy elfeledett 18. századi költón?

kátora, az ő hitvallása, hogy „Az igaz emberi szeretet mindenkor az erőtelenen kíván segíteni! Nem bánom hibáztasson akárki ha sajnálom és pártját fogom az igazságtalan és határatlan hatalom alatt sínlő szegény nememnek."

30 Ugyanakkor igyekszik objektivitását is megőrizni: ,,. . .távol légyen hogy nemünk fogyatkozásait tagadni s hibáikat szépíteni akarnám. Nem asszonyom! sőt magokkal együtt esmérem azokat úgy, mint az asszony, hanem én csak az eredeti okra haragszom."

31 A bajok gyökerét Ujfalvy Krisztina a leányok elhanyagolt nevelésében látja. Régebben azt tartották, hogy ,,a leánynak nem kell többet tudni, csak hogy benn ülő és dolgos legyen, e könnyű, ezt megtanulhatja a szolgálótól"

32 ma viszont már ,,a könyvek piaca szabadra nyittatott olvasni tudó asszonyaink előtt: dehát ez többnyire nem fundamentom nélkül rakott épület-é ? A mentére hagyott olvasó ízlés akkor ballag elé, mikor már alig egyébre, mint valameny unalom elűzésére, vagy a szüntelen éhező szerelem eledelére szolgál."

33 0 tehát rendszeres oktatásban részesítené a leányokat is: „...taníttathatnának leányaink, eleink történeteiknek s más országok természetének esmérésére, és az édes természet munkáinak vizsgálására s abból a Teremtőnek dicsőíttésére, egyszóval mindenre, ami kimunkálja azt, hogy az ember tökéletes légyen."

34 Pompás életképnek is beillik, ahogyan Üjfalvy Krisztina maró gúnnyal megrajzolja a gyermekei nevelésével nem törődő, jobbágymunkából élő dologtalan vidéki nemes figuráját, Petőfi Pató Páljának ősét. A nemes földesúrnak bizony sok elfoglaltsága van, hiszen ,,. . . nyárban ugyan a szebb reggeleken kisétál s dolgosait megtekinti, . . . Hanem már télbe igaz hogy súlyos: mikor juh, vagy farkas bőrbe pokálva[pólyálva] kitekint, ha van-é appetitus a pajtába, vagy istállóba; magas fővel tér vissza meleg szobájába, hogy aznap munkáját megtette, és győzedelme jeléül ismét tölti pipáját. Már tizenegykor kiáltja, hogy 12 az óra s agyon issza magát, és 24 óra alatt elég vitéz másfél éjtszakát győzedelmesen kialunni. . ."

35 Az itt ábrázolt nemesi mentalitással ellentétben, Ujfalvy Krisztináról feljegyezték, hogy faluja szegényeinek valóságos íródeákja volt: a hozzá forduló jobbágyok ügyes-bajos dolgait, peres ügyeit intézte. Az ellenben, hogy a falu jegyzőjének választották volna meg, legendának bizonyult. A Molnár Borbálával váltott levelek néhány utalás erejéig bepillantást engednek Ujfalvy Krisztina lelkivilágába is. Egy helyen úgy jellemzi önmagát, mint akiben megvan „az ember-szeretet és az egyenesség", máshol megvetően ír a képmutatókról, azokról például, akik „írnak erkölcsi tudományokat anélkül hogy azt gyakorolnák, vagy pedig olyan állapotban írják, mikor már a kéntelenség erkölcsösökké tévén őket . . . írnak filozófiát bárha nem úgy élnek mint filozófusok. . ,"

36 Vallja, hogy „ellensége lelkem minden erőszaknak" — s nyíltan megírja a barátnőjének „.. .én meghajtott fővel vallom ki, hogy senki a maga szívének kevesebbet nem parancsolhat, 30. Barátsági vetélkedés, 29. 1. 31. Barátsági vetélkedés, 76. 1. 32. Barátsági vetélkedés, 48. 1. 33. Barátsági vetélkedés, 30. 1. 34. Barátsági vetélkedés, 52. 1. 35. Barátsági vetélkedés, 49. 1. 36. Barátsági vetélkedés, 12. és 107. 1. 454