AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Szelestei N. László: 18. századi tudós világ. III. Kollár Ádám, Tersztyánszky Dániel és a magyarországi tudóstársaság ügye (1763-1776)

társaság ágensének, Tersztyánszkynak erőteljes ösztönzésére.

57 Bár 1772. január 30-án kelt levelében Czirbesz nincs valami nagy véleménnyel Tersztyánszkyról, nem is bízik túlságosan benne,

58 mégis az általa szerkesztett Anzeigen egyik legbuzgóbb munkatársává vált. Iglón nem volt más választása, mint elfogadni az Anzeigen — ténylegesen Tersztyánszky — által felkínált lehetőséget. Ha nem ezt teszi, sok kortársához hasonlóan a névtelenségbe süllyed, s csak a maga szórakoztatására írogathat.

59 A szenvedélyes műgyűjtő az előzőt választotta. Saját bevallása szerint mindig sietve kellett dolgoznia, a témákat nem érlelhette ki eléggé. Tersztyánszky sürgetései szinte folytonosak. Az Anzeigen számára a Kárpátok természeti leírása mellett gyakran recenzál Magyarország történetével foglalkozó könyveket.

60 1772 végén már arról értesíti Cornidest, hogy a Kárpátok leírásából már csak az állatvilág van hátra.

61 Levelezésük aztán néhány évig szünetelt. 1775-ben, levelezésük újraindulása után szintén minden levélben szerepel az Anzeigen. Nemcsak azokról a témákról beszél, amelyeket ő dolgozott ki. Néha segítséget kér barátai számára is. De soha nem nevezi meg azt a személyt, aki számára anyagot kér, mikor az egy-egy téma igényes feldolgozására tesz kísérletet. így pl. a cigányok történetét egyik barátja — a királyi gondoskodás szellemében — dolgozza fel: azok eredetét, hagyományaikat, szokásaikat, életmódjukat, öltözködésüket, 57. ,,. . . der Gelehrten Gesellschaft nach Wien drei numismatiasche Aufsätze zugeschickt habe. . . . Herr Agent Tersztyánszky lag mir so viel in Ohren, auch was numismatisches der Gesellschaft, da sie die Güte gehabt, ein paar andere magere Aufsätze, sehr gütig aufzunehmen, einzuschicken. Mehr aus Ungeduld als langwilliger Entschlüssung geschah es, dass ich, um den Zudringen des Herrn Agenten, nicht so viel ausgesetzet zu seyn, ihm drei numismatische Ausarbeitungen überschickte. ..." (Uo. nr. 78. 1772. márc. 14.) 58. „Der anonymische Gegner, der, den Ihnen so sehr gewogenen Canonicus Kerchelich, abhalten wollte, Ihnen auf alles das, was Sie von ihm zu wissen verlangten, zu antworten, ist vielleicht Herr Tersztyenszky Selbsten. Sie kennen diesen Mann von Pressburg aus und ob ich gleich mit ihm Briefwechsel stehe, so traue ich ihm doch nicht zu viel. Seine Pressburger listigen Griefe(!), sind ihm zur Gewohnheit geworden, und er bedint sich derselben bis diese Stunde auch seinen intimesten Freunden zum Nachtheil, wenn er nur seine eigene Rolle, mit Vortheil spielen kann. Mit dem Herrn Hofrath Kolar, ist er auch schon, seit einem Jahre zerfallen. Die beste Ankunft hierüber, wird Ihnen wohl der Brief des gelehrten Herrn Canonicus Kerchelich selbst geben." (Uo. nr. 77. 1772. jan. 30.) 59. ,,Das Feld, welches ich wenigstens mittelmässig gut, bearbeiten wollte, und die Umstände, in welchen ich lebe, nöthigen mich dazu. Ich habe in meiner ganzen Gegend keinen einzigen Freund, den ich in diesem Fach der Wissenschaften zu Rathe ziehen könnte; keine andere Büchersammlung auch nicht, ausser meine eigene Bibliothek. Wie unvollständig ist aber diese zur Zeit noch ? . . . Ja, meine zahlreiche Familie, die ich vorzüglich versorgen muss, gestattet mir nicht mehr, theure und grosse Werke anzuschaffen. Daher müssen Freunde erhalten, und das, was mir fehlt, ersetzen. ..." (Uo. nr. 86. Levél Cornides Dánielhez, 1776. márc. 5.) 60. „Ausser den numismatischen Aufsätzen, arbeite ich auch eine Beschreibung der Carpatischen Gebürges . . . Man hat es mir aufgetragen, neue Schriften, welche die Geschichte von Ungarn betreffen, recensire auch doch seitens. Mein Haupt Augenwerk geht aber auf das Numismatische. ..." (Uo. nr. 78. 1772. márc. 14.) 61. „Jetzt beschäftige ich mich, mit dem Pflanzreich dieses Gebürges. Dann bleibt mir noch das Tierreich übrig, welches auch noch, in diesem Jahrgang, zum Vorschein kommen soll. ..." (Uo. nr. 80., 1772. nov. 14.) 28 OSZK Évkönyv 1981 433