AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Szelestei N. László: 18. századi tudós világ. III. Kollár Ádám, Tersztyánszky Dániel és a magyarországi tudóstársaság ügye (1763-1776)

ky ír levelet, s tolmácsolja Kollár köszöntését a címzettnek. Kétségtelen, hogy a fiatalabb, kezdő Tersztyánszky szívesen segít a befolyásos Kollárnak. Tanulságos Tersztyánszky 1766. február 12-én Dobaihoz írt levele. Ebben egyebek mellett szó van a Kollár-féle tudós társaság-tervezetről is.

37 ,,Hogy barátunknak a magyarországi tudós társaság alapításáról egykor Veled közölt tervét nem helyeselted, az bizony nekem, igazán megmondom, nagyon nem tetszett. Az én kezdeményezésemre (me auctore) kezdte ő melengetni azt a tervet, és az én javaslatomra (me suasore) írt Neked. Hidd el, tudom, mit segítenek a tudós honfiak (populäres) vállai, s mit akadályoznak meg. Ezért határoztuk el, hogy olyan dolgokkal foglalkozunk, amelyek mind a hazának, mind az uralkodónak hasznosak volnának, továbbá Európa összes műveltjeinek, ha nem is volna elegendő, de legalább tetszésükre volna. Én azon idők után, miután barátunk felhagyott a tervvel, sok mindent megpróbáltam. Magát Kaunitz herceget és több államtanácsost is segítségül hívtam, de történt valami, amit nem merészelek értelmezni. Méltányolták javaslataimat, de nem tették magukévá, azt hozták fel ürügyként, hogy nem akarják a magyarok ügyébe beleártani magukat. Azon dolgok következtek, amelyekre gondoltunk: vallásunk dolgairól és az udvar hasznáról csakugyan remek határozat született. A mieinkeknél, az előbbi veszélyre tekintettel, nem tettem próbát, hogy őszintén előadjam dolgaimat, abban reménykedve, hogy nem lesz ez mindig így." A levélből, bár annak utalásait nem mindenhol tudjuk egyértelműen konkretizálni, kirajzolódik előttünk a kép, hogy Tersztyánszky a magyar hatóságokat megkerülve, azok, és a tervezetet megfogalmazó Kollár tudta nélkül próbálta tető alá hozni a magyarországi tudós társaság ügyét. A Dobain keresztül hozzá is eljutott véleményekből nyilvánvalóvá válhatott számára (de ezt sugallták a korábbi kudarcok is), hogy csak megfelelő pártfogó, vagy valaminémű anyagi támogatás tenné lehetővé annak működését. Dobai, nyilván a kapott vélemények alapján, nem tartotta megvalósíthatónak a hozzá elküldött tervezetet. Ebből viszont az következett, hogy az esetleges jóváhagyás és anyagi támogatás esetén sem válhatott volna a Kollár vezette tudós társaság az ország tudósainak színe-javát összefogó szervezetté. Mindezt azért lényeges már itt elmondanunk, mert 37. „Quod consilia amici nostri de condenda societate erudita in Hungária olim jam TEcum communicata non probaveris, id quidem mihi, ut verum fateor, planissime displicuit. lile et me auctore id consilii fovere coeperat, et me suasore ad TE perscripserat. Credes me scire, quid humeri Popularium valeant? quid ferre recusent. Unde talia tractanda proposuissemus, quae et Patriae et Principi utilia fuissent, et reliquis Europae eruditis, si non fuissent satis, saltim displicuissent. Ego post ea tempóra, postquam amicus noster abjecisset animum nonnulla tentavi, et quidem ipsum Principem Kaunizium atque Consiliarios nonnullos status, in auxilium vocavi: at subest aliquid, quod interpretari non audeo: Probabantur consilia mea: verum non adoptabantur, caussa inde petita, quod rebus Hungarorum immiscere se nolint. Successissent ea, quae meditabar, nae religionis nostrae rebus, atque utilitati aulae egregie consultum fuisset! Apud nostros, facto periculo prius, consultum non duxi, ut res meas sincere exponerem; spe hac erectus, quod non semper sic futurus sit." (OSZK Kézirattár, Quart. Lat. 784/3. f. 125.) 425