AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Szelestei N. László: 18. századi tudós világ. III. Kollár Ádám, Tersztyánszky Dániel és a magyarországi tudóstársaság ügye (1763-1776)

szerint ez királyi parancsra történik.

22 Domokos Lajos egy fél év múlva, 1765. május 14-én ír hasonlóan Dohaihoz.

23 E híreszletelések nyilván összefüggnek azzal, hogy közben szóba került egy magyarországi protestáns egyetem felállításának a terve. Benczúr Cornidesnek is megírja, hogy hallott az erdélyi akadémia felállításának a tervéről. Sőt azt is tudni véli, hogy Cornidesnek fontos szerep jut az új tervezetben. Cornides kétszer is reagált Benczúr „jólértesültségére": 1765. december 29-én, majd 1766. május 5-én. Erdély sanyarú helyzetében ők sohasem akarták és nem is remélték megvalósíthatónak az akadémia fölállítását.

24 A jól értesült Benczúr levele esetleg csak tájékozódás volt. Ugyanis ő folytonos kapcsolatban állt Kollár Ádámmal, aki, a számára kellemetlen kimenetelű 1764. évi országgyűlésen történtek után

25 nem foglalkozott többé magyarországi tudományszervezési kérdésekkel. Neki, mint a magyar rendek szemében nem kívánatos személynek, ez nem volt lehetséges. Tehetségét, nagy tudását a kincstári vagyon gyarapításának szolgálatába állította, ezzel csak fokozva népszerűtlenségét Magyarországon. Általában az őt mindig nagyra tartó protestáns tudósok leveleire sem válaszolt. Tevékenységéről azonban sok mindent megtudunk, egyrészt az államtanács magyar kamaraügyekkel foglalkozó aktáiból,

26 másrészt a környezetéből 22. „Transilvani iterum de academia communi pro Transilvanis et Hungaris erigenda, consilia inire dicuntur. Sunt, qui ex mandate principis id eos facere dicunt. (OSZK Kézirattár, Quart. Lat. 784/1. f. 37.) 23. „Az Erdélyi Újságokat én még nem hallottam azon az egyen kivül, hogy valami Aeademiának erectioja projectáltatnék, az nagy újság lesz, ha effectusba megyén." (OSZK Kézirattár, Quart. Lat. 784/1. f. 164.) 24. „Apud nos rumores omnes de Academia Transilvanica conticuerunt. Quodsi interea Augustae propositum successu non esset cariturum, quod nemo credit, numne homo peregrinus ego a doctrinae, Amicorum et fortunae praesidiis destinatum animum ad spem muneris alicuius academici adjiciam? Habet profecto Transilvania nostra viros praeclara eruditione excultos, qui honores istos omnibus artibus ambirent, aureis etiam retibus venarentur? Quare animorum mihi ad talia vei somnienda tantum, haud satis est." (1765. dec. 29.) — „Academiam Transilvanicam nec optamus, nec unquam possibilem esse credimus. Multa se huic instituto opponunt rerum in primis nostrarum calamitosa facies, et fundus deficiens. At licet inter entia rationis academiam Transilvanicam iure connumerandam esse censeam, qualiscunque tamen gloriolae dulcedine tangor, quod dignus habear, cui locus sit ..." (1766. máj. 5.) Mindkét levólfogalmazvány lelőhelye: MTAK Kézirattár, Magyar irodalmi levelestár, 4r 157. (számozatlan) 25. Az országgyűlés megnyitása előtt Bécsben megjelentetett De originibus et usu perpetuo potestatis legislatoriae circa sacra apostolicorum regum Ungariae c. műve a felvilágosodott abszolutizmus híveinek szokása szerint elsősorban a főpapságot és a klérust támadta, de kijutott benne a nemességnek is. Az országgyűlés rendjeinek és a klérusnak nyomására az udvar a kötet magyarországi terjesztését megtiltotta. 26. Kollár ez irányú tevékenységéről pozitív beállításban: Csóka J. Lajos: Kollár Ádám Ferenc hatása az államtanács magyar kamerális tárgyalásaira. = A Gróf Klebelsberg Kunó Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve, Budapest, 1935. 150 — 173. — Ugyanezen tények negatív beállításban: Dümmerth Dezső: Történetkutatás és nyelvkérdés a magyar—Habsburg viszony tükrében. Kollár Ádám működése. = Filológiai Közlöny, 1966, 391 — 413. (Sziklay László megjegyzései Dümmerth cikkéhez uo. 1967, 227 — 229.) — Az eddigi szakirodalom alapján a kérdés bonyolultságárafigyelmeztet Kosáry, Művelődés ... (6. sz. jegyzet), 292 — 295. 422