AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Vekerdi József: Két korai cigány szógyűjtemény Magyarországról

Két korai cigány szógyűjtemény Magyarországról VEKERDI JÓZSEF I. Tarnai Andor hívta fel figyelmemet egy 1738-ban Nürnbergben megjelent, latin nyelvű kiadványban közölt magyarországi cigány adalékra. A kiadvány címe: Commercium litterarium ad rei medicae et scientiae naturalis incrementum institutum quo quidquid novissime observatum agitatum scriptum vei per actum est succinte dilucideque exponitur. Annus MDCCXXXVIII. Norimbergae sumptibus societatis litteris Adelbulnerianis. A kötet 1738. január 15-i jelzéssel a 20—21. lapon közli a Magyarországon utazó Henricus Kramer orvos 1737. december 18-án kelt levelét, amelyben egyebek között említést tesz az itteni cigányokról, és néhány cigány szót is közöl. A közölt szavak az ún. magyar cigány nyelvjárásból származnak. E nyelvjárás időközben túlnyomórészt kihalt. Ma már csak Magyarország északi vidékén beszéli néhány ezer fő. A magyar cigány nyelvjárás beszélőinek túlnyomó többsége a múlt század végén nyelvileg asszimilálódott. Ezek az elmagyarosodott (cigányul már nem értő) cigányok, az ún. romungrók, alkotják a mai magyarországi cigány lakosság többségét, míg a kisebb számban képviselt kétnyelvű (cigányul is tudó) cigányok, akik a századforduló táján vándoroltak be Erdélyből, nem ezt a nyelvet, hanem az ún. oláh cigány nyelvjárást beszélik. A szóbanforgó korai adalék megerősíti eddigi ismereteinket, amelyek szerint az ún. magyar cigány csoport a török hódoltság idején vándorolt be Magyarországra Szerbia felől. Kramernek a magyarországi cigányok életmódjára vonatkozó megjegyzései is igen lényegesek, mert rövidségük mellett is megerősítik azt, amit a hazai cigányság régebbi foglalatosságáról a rendelkezésünkre álló gyér források alapján feltételezni tudunk. A II. József alatt történt cigány összeírás félrevezető adatával szemben, amely a cigányság többségét a zsellér (inquilinus, subinquilinus) kategóriába sorolta, ezáltal arra a félreértésre adva alkalmat, hogy ebben az időben földművelő tevékenységet folytattak a cigányok, Kramer a tényleges helyzetnek megfelelően leszögezi, hogy a cigányok nem foglalkoznak földműveléssel Magyarországon. Figyelemreméltó az a megjegyzése is, hogy lócsiszárkodással foglalkoznak. A későbbiek során ugyanis a magyar cigány csoport tagjai feladták ezt a mesterséget, feltehetőleg azért, mert a múlt század végén beáramló oláh cigány csoport kiszorította őket ebből a megélhetési lehetőségből. Az oláh cigány 411