AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: 18. századi magyar nyelvű ponyvakiadványok gyűjtőkötete Münchenben (Martin Ender kiadványai Magyarország részére)

amelynek az élén állt egykor ez a hiányos példány, és amglyen az eredeti Széchényi-féle könyvtári bélyegző látható." A jegyzéken feltüntetett kilenc ponyvakiadvány összetétele m3rőben más, mint az egykori ,,L. elég. m. 762x" jelzetűé. így csak találgatni lehet, hogy hová tűnt egy további hiányos és a Petrik által leírt teljes példány. Összevetve az 1736. évi dátumot is viselő kiadás fennmaradt első két ívét az 1723. évivel, a következők állapíthatók meg. Mindkét kiadásból hiányzanak az ékezettel ellátott nagybetűk, viszont a későbbiben már nem tapasztalható a korábbira jellemző ,,z"-betű hiánya az antikva szövegtípusban. Szövegük beosztása pontosan megegyezik: minden lapon hét versszak olvasható. így azután bizonyos, hogy a Petrik által megadott 24 lap volt az 1736. évi kiadás terjedelme. A két kiadás szövegének összevetése során megállapítható, hogy a későbbi a korábbinak utánnyomása. Ennek ellenére százat is meghaladó számú eltérés tapasztalható a két kiadvány között. Kiszűrve ezek közül a központozásban és az ékezetben tapasztalhatókat, még így is félszáznál több különbség marad. Ezeknek több mint kétharmada az 1736. évi, alig egyharmada pedig az 1727. évi kiadásban helyes. Úgy tűnik, hogy tudatosan törekedtek a felismert hibák kiküszöbölésére. Ez azonban távolról sem történt olyan következetességgel és eredményességgel, hogy abból a korrigálás munkafolyamatában magyarul tudó személy jelenlétére lehetne következtetni. Anyanyelvünk ismeretének hiánya egyértelműen kimutatható mindkét kiadásban. Értelmetlen egybeés különírások pontosan azonos formában találhatók mindkét kiadásban.

100 A legfeltűnőbb azonban az a mindkét kiadásban azonos hiba, amely szemetszúró, sőt a magyar nyelv ismeretében akár kifejezetten értelemzavaró: ,,gyöngyben öltöztette arany színű haját".

101 A fentieket összefoglalva arra a megállapításra kell jutni, hogy 1736ban Endter Nürnbergben újra utánnyomatta a Mária Magdolna históriá-t, és azt Pozsonyban Franz Dominik Spaiser hozta forgalomba. Úgy tűnik tehát, hogy Martin Endter, aki ekkor már 83 éves volt, ilyen formában folytatta még tevékenységét, ill. adta át a magyarországi könyvpiacon elért pozícióit a pozsonyi kiadónak. Feltehetően ennek tudható be a szokatlan módon kettős impresszum a címlapon. A kis kiadványt még Nürnbergben állították elő, magyarul tudó személy bevonása nélkül, de a korábbi hibákból — legalább is részben — azért okulva.

102 Ugyanakkor tucatnyi új hiba keletkezett, amelyek többségét magyarul tudó korrektor biztosan eltávolította volna.

103 Az eddigiekben előadottak ismeretében további, még megoldandó problémát okoztak azok az „Esler Márton" kiadói nevet viselő, magyar nyelvű kiadványok, amelyek az 1722. utáni években is sorra napvilágot láttak, hiszen a fentiekben arra a következtetésre kellett jutni, hogy az „Esler" 99. Jelzete „Ponyva 2860a" — korábban „64/11". 100. Pl. „Christus hoz" 4. lap —3. sor, „majdkuttya" 15. lap 11. sor, „halgadokón" 16. lap 18. sor. 101. 4. lap 7 — 8. sor. 102. A szavakon belüli betűhiányokat sorra eltüntették. 103. „Kies" helyett „készét" 3. lap 12. sor, „kegyes" helyett „keyes" 6. lap 13. sor, „nap" helyett „nab" 6. lap 17. sor stb. 26

* 403