AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: 18. századi magyar nyelvű ponyvakiadványok gyűjtőkötete Münchenben (Martin Ender kiadványai Magyarország részére)

18. századi magyar nyelvű ponyvakiadványok gyűjtőkötete Münchenben (Martin Endter kiadványai Magyarország részére) BORSA GEDEON Németországnak hazánkhoz legközelebb fekvő területe, amelyet a Duna mellett húzódó főközlekedési útvonal szorosan fűz össze hazánkkal, Bajorország. E két területet a történelem során számtalan szál kötötte össze, így reálisan jogosnak tűnik az érdeklődés, amellyel a régi magyarországi nyomtatványok felkutatását végző München felé tekint, ahová a régi bajorországi könyvtárak értékeinek többségét gyűjtötték össze. Napóleon ugyanis a 19. század első éveiben teljesen átformálta Németország térképét, és ezzel párhuzamosan nagyarányú szekularizálást is végrehajtott. Ennek során kerültek a bajor királyok müncheni könyvtárába a kódexek és ősnyomtatványok tízezrei. A 16. századi nyomtatványok számát már csupán hatjegyű számmal lehet kifejezni. Ez utóbbiak között található — többek között — Heltai Gáspár krónikájának

1 szép, korabeli kötésben fennmaradt példánya is. Sajnos ezt a müncheni szellemi kincsestárat a második világháború során rendkívül súlyos veszteségek érték. A náci vezetőség sokáig presztízskérdésének tekintette, hogy München — a náci mozgalom fővárosa — fölé ellenséges repülők nem juthatnak. Ennek megfelelően eleve gyanúsnak tekintettek mindenkit, aki ebben nem bízott vakon. Egyedül így magyarázható, hogy a Bayerische Staatsbibliothek állománya túlnyomó részének időben történő kiürítését elmulasztották. A 16. századi könyveknek azután mintegy harmada a légitámadások tüzében hamvadt el. A szakok szerint felállított könyvanyag közül bennünket legsúlyosabban a számtalan 16 — 17. századi magyar vonatkozású nyomtatványt tartalmazó „Turcica", valamint a világviszonylatban is egészen kimagasló értéket képviselő ,,Biblia"-szak elpusztulása érint. Ez utóbbiban volt található a magyar irodalomtörténet szempontjából nagyjelentőségű ún. Hoffgreff-énekeskönyv egyetlen ép példánya is, amely azután ekkor és ott égett el. Sovány, inkább csak a bibliográfusoknak szóló vigasz, hogy legalább a gondos címleírás adatai alapján végre ismerjük a különben csak címlap nélküli és erősen hiányos példányokban fennmaradt 1. RMNy 360. 379