AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Galli Katalin-Pavercsik Ilona: Fejezetek a kassai könyvnyomtatás történetéből

növekedett Kassán: 12 iniciálésorozattal (i, k, 1, m, n, o, q, sz, v, w, x, y), tíz könyvdísszel (XII-XV, XIX, XXI, XXIII, XXVIII), 9 cifrával (G, T, X, Dd, Fr, Hh, íj, Kk, Ll), az illusztrációk pedig két kivétellel kassaiak. A betűtípusok száma változatlan maradt. így a Schultznyomda teljes készlete az 1630-as évekre a következőképpen alakult: 22 betűtípus, 23 iniciálésorozat (feltűnően sok, még akkor is, ha néhány sorozat csak két-három darabból állt), 28 könyvdísz, 34 féle cifra és 49 fametszetes illusztráció. Valószínű, hogy az említett nyomdai anyagokat Schultz Krakkóban vásárolta, rokonának, a már említett Servatius Zipsernek anyagi támogatásával.

23 Ez a készlet megegyezik az 1657-ben leltárban rögzített kassai nyomdakészlettel, mert addig semmi gyarapodás nem tapasztalható ezen a téren.

24 A leltár szerint a műhelyben egy sajtó volt, különböző öntött és fabetűk, kalendáriumjegyek, cifrák, nyomdai segédanyagok, fametszetek, valamint betűöntőkészülék és matricák is. A leggyakrabban használt antikva betűtípusokból 1 mázsa 30—60 font (kb. 75—90 kg) súlyú betű állt rendelkezésre : a tertia antikva típusból pl. mintegy két ívet lehetett egyszerre kiszedni, a ciceró antikvából kb. 3,5—4 ívet.

25 Schultz nagy gondot fordított nyomtatványai ízléses tipografizálására. A nyomtatványok címlapjai ugyan túlzsúfoltak voltak, de ez általánosan jellemző arra a korra, a szöveg viszont mértéktartóan díszített. Néhány nyomtatványnál Schultz a szokottnál több díszítőelemet (főleg körzetek kombinációit) alkalmazott, pl. Musculus: Oculi ipsius dei... (1620), szintén Musculus: Speculum naturale... (1621), Bussaeus: Copula et homilia coniugalis... Antoni Tann.. . 1625, Marussy: Thalassio nuptialis. . . Gabrieli. .. (1626), Wolph: Sacrum nuptiale. . . Oabrieli.. . (1626), Dörflinger: Cancromagia. . . (1629) című műveinél. A legdíszesebb nyomtatvány a már 23. Schultz nyomdakészletének kassai gyarapodása talán összefüggésbe hozható az 1622-ben elhunyt Johann Fest megmaradt készletével. Schultznak új, csak Kassán használt könyvdíszei közül a XII., XIII., XIV. dísz Festnek is megvolt, az iniciálésorozatok közül az i, k, m sorozat, végül az íj cifra. Ezek azonban öntött díszek és klisék, más magyarországi nyomda készletében is előfordultak, ezért bizonyosan nem állíthatjuk, hogy Festtől származnak, s nem valamilyen közös külföldi forrásból. Bethlen Gábor nyomdásza, az 1621 —22-ben átmenetileg Kassán tartózkodó, majd Gyulafehérvárott működő Nikolaus Moller nyomdakészletéből bizonyosan nem maradt semmi Kassán: kivétel egy illusztráció, Bocatius címere, amely Moller és Schultz nyomtatványában is előfordult, de ez Bocatius tulajdonában lehetett. Erre már utalt: Ecsedy Judit: A gyulafehérvári fejedelmi nyomda első korszaka (1623 — 1636). = Az Országos Széchényi Könyvtár Evkönyve 1974 — 1975. 419. p. 24. A nyomdaleltárt közölte: Kemény Lajos: A kassai nyomdászat 17. századi történetéhez = Magyar Könyvszemle 1888. 250 — 251. p. — A leltárjegyzékből a következő nyomdai anyagokat tudtuk azonosítani: Die Calenderzeichen (1. a 2 A kalendáriumjegyeit), Versalen (lehet a 21 A, 22 A, 5 A), Rösslein (1. a 34 féle cifrát), griechische Schrifft (16 G), Parangon deutsch (13 F), Text antiqua (17 A), Garmond cursiva (7 K), petit antique (1 A), Antiqua secunda (18 A), Garmond antiqua (2 A), Cicero cursiva (8 K), Tertia antiqua (3 A), Schwabacher tertia (12 F), Tertia cursiva (9 K), Cicero Schwabacher (11 F), Canon minor antiqua (4 A), Deutsche Versalen (14 F, 26 F). 25. Bíró Miklós —Kertész Árpád —Nóvák László: Nyomdászati Lexikon. Bp. 1936. A betűk súly egységeiről 1. 50. p. 314