AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Héjjas Eszter: A kurucmozgalom francia kapcsolatai 1674-1679

Absolon igyekezett kivédeni Béthune vádjait. Űjra elmondta, Béthune „sem tractatus szerint, sem az ő nagysága resolutiója szerint nem fizetett'', s elmaradt a lengyel király támogatása is. így érthető, hogy a francia segélyre igen komolyan számító magyarok, felismerve, hogy sem Sobieski nem segít, pedig ez előfeltétele lett volna a hatékony együttműködésnek, sem pedig a franciák nem törekszenek a szerződést betartani, valamint a „generalis békesség közel vagyon", a maguk biztonságáról a fegyverszünet által igyekeztek gondoskodni. A bujdosók nem „contra fidem" tárgyalnak Bécsben, Szálai csak meghallgatja az udvar ajánlatát. Telekinek szóló levelében azonban Absolon kéri, a bujdosók és a kancellár mielőbb tájékoztassák a francia követet a bécsi megbeszélésekről, annál is inkább, mert Bécs terjeszti a megegyezés hírét.

117 A fegyverszünet megkötése után Thököly követet küld Varsóba Béthune-höz. Amikor január végén megbízottjuk visszatér Lengyelországból, a bujdosók Apafihoz fordulnak segítségért. Megírják, a francia követ részletes tájékoztatást kért a fegyverszüneti egyezményről, ehhez képest dönt majd a segélypénzek és a hadak ügyében. Béthune maga hozzájárulna az esetleges további tárgyalásokhoz, amit a kurucok a császáriakkal folytatnának, csak azt köti ki, értesítsék a francia királyt előzetesen. A bujdosók kérik a fejedelem támogatását, vagy bocsásson rendelkezésükre elegendő számú hadat, és pedig minél hamarabb, vagy pedig járuljon hozzá a béketárgyalások folytatásához.

118 Ugyanebben az időben Thököly már ezt írja Telekinek: „Isten tudja egyedül dolgunknak végét, az török segítséghez nem bízhatunk, a németnek sem hihetünk, az francziáktul sem várhatunk.. . "

119 Néhány héttel később már egészen nyilvánvaló a tárgyalások elhúzódásának egy másik nagy kára is. Thököly arról számol be Telekinek, igen sokan hagyják el a tábort a végbeliek közül is, annál is inkább, hiszen a francia segítségben sem bíznak többé.

120 $ * 1678 végétől XIV. Lajos úgy döntött, visszavonja a Boham parancsnoksága alatt Erdélyben tartózkodó csapatokat és nem járul hozzá többé ilyen jellegű hadak fenntartásához. A nymwegeni békét a francia uralkodó és Lipót császár 1979. február 5-én kötötte meg, a ratifikációs okmányokat április 19-én cserélték ki. Ennek megfelelően a francia király 1678 végétől már semmi fontosságot sem tulajdonít a magyar ügynek, s a hadaknak járó fizetség helyett örömmel fogadja Béthune javaslatát, hagyják lassanként eloszlani a Lengyelország irányába húzódó, egyre rendezetlenebb seregeket. A még Erdélyben maradt, ott téli szállást nyert hadakat, s elsősorban a tiszteket, XIV. Lajos intencióinak megfelelően, 1679 áprilisában Béthune 117. SZ:AD/XIV - In: TT/1883 p. 21-23. 118. DF:BLp. 92-93. 119. DF:TL/XXXI. p. 31. -1679. január 31. 120. DF:TL/LXIX p. 80-82. - 1679. február 27. 20 OSZK Évkönyv 1981 QAK