AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

II. Az OSZK történetéből és terveiből - Vajda Erik: Gondolatok az országos központi szolgáltatások távlati fejlesztési tervéhez (kb. 1990-ig)

zásjelzo (updating) szolgálata mellett az OSZK kölcsönösségi alapon megállapodna hazai nagykönyvtárak (lelőhelyek) korlátozott körével, az időszaki kiadványok adataiban bekövetkezett változások jelzéséről, bejelentéséről. Ilyen megállapodások fokozhatnák a gyorsaságot és biztonságot, egyben szorosabbá tennék az OSZK és a megfelelő könyvtárak kapcsolatát. Elsősorban a hagyományos funkciót érinti a lelőhelyadatok kérdése. Ezzel kapcsolatban mindenekelőtt arra van szükség, hogy a lelőhelyek kapcsolt adatai (rekordjai) tartalmazzanak a lelőhelyek szelektálására alkalmas adatokat, nevezetesen adatokat az illető könyvtár államigazgatási (ágazati), hálózati és kooperációs kör-beli hovatartozásáról, a könyvtár (illetve a fenntartó) jellegéről, végül — de elsősorban — a könyvtár szolgáltató készségéről (kölcsönzés, másolás, mikromasolas). Adott esetekben (a megfelelő időszaki kiadvány-tétel és lelőhely összekapcsolásakor) még külön adatoknak is jelentkezniük kell a könyvtár és az illető időszaki kiadvány viszonyát illetően (pl. kölcsönzésből vagy egyéb szolgáltatásból kizárva; nem őrzi meg stb.). Ide tartozik még az is, hogy a távlati fejlesztési időszakban lényegükben kell megreformálni a lelőhely kódokat. A jelenlegi, változó számú karaktert tartalmazó, állítólag mnemonikus, valójában csupán értelmetlen kódokat semmiképpen sem szabad konzerválni. Ha azonban a számítógépes rendszer átmenetileg be tudja fogadni ezeket a kódokat, akkor megváltoztatásuk a vonatkozó nemzetközi szabványosítási tevékenység elvi eredményeinek bevárása előtt (várhatóan 2—4 év) nem célszerű. Még egy kérdést kell említeni, ami voltaképpen valamiféle ,,NIKAelőkatalogizálást'''' érint. Különböző hálózatok és koordinációs körök ugyanis azzal indokolják saját KC-akciójukat, hogy az OSZK központi katalógusa még számottevő fejlesztés után is csak a ténylegesen beérkező időszaki kiadványok lelőhelyadatait fogja tartalmazni, míg a saját KC-kba az önkéntes koordináció eredményeként fel lehet venni a rendelési szándékot is, tehát gyakorlatilag a tárgyév megkezdése előtt 6—9 hónappal adatokat lehet kapni a következő évi beszerzésről, illetve annak változásairól. Ez az érv meggondolandó, mert a legtökéletesebben működő rendszer esetében is az OSZK csak a mindenkori tényleges helyzet adatait tudná az adott hálózatnak, koorperációs körnek stb. szolgáltatni, de nem a „dezideráta-adatokat". E „dezideráta-adatok" központi OSZK-s nyilvántartása egyébként azt is jelentené, hogy a tényleges bejelentés során azoknak a könyvtáraknak, amelyek e „dezideráta-akcióban" részt vettek, már csak a tényleges beszerzésben ehhez képest bekövetkező különbségeket kellene újra bejelenteniük. Ez a lehetőség legalábbis meggondolandó. Végül a NIKA igénybevételi lehetőségeiről kell szólni. Nyilvánvalóan fenn kell tartani a kiadvány-íormkt, de éves gyakorisággal és mérlegelve a mikrokiadványban való párhuzamos, idővel esetleg kizárólagos kiadás lehetőségét. Az is elképzelhető, hogy kétévenként jelenne csak meg a „papirkiadás", és a közbenső években mikrokiadványt publikálna az OSZK. A kiadvány és a hagyományos, személyes, vagy telefonérdeklődés mellett a NIKA csak akkor tudja katalogizálási központként, illetve az állománygyarapítási koordinációt segítő központi katalógusként ellátandó feladatát teljesíteni, ha adatai bármely időpontban on-line lekérdezhetővé (kereshetővé), illetve géppel olvasható adatbázisként szolgáltathatóvá válnak. 16 OSZK Évkönyv 1981 241