AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

II. Az OSZK történetéből és terveiből - Futala Tibor: Néhány javaslat a magyar nemzeti bibliográfia és a központi katalógusok rendszerének 1990-ig szóló továbbfejlesztésére

tárolási ciklusokat) a ciklus teljes anyagát tartalmazó COM-lapos kiadással lehetne lezárni; d) a diszkrét szolgáltatások iránt itt igen nagy érdeklődés feltételezhető. A legkevésbé fejlett forma a repertóriumi fájl esetében is a különböző szempontú kiíratás, a legfejlettebb pedig — bár ismét csak a 2 —3 tucatnyi nagy könyvtárra vonatkozik — a terminálos hozzáférés, illetve az ez úton történő igénybevétel. Úgy vélem, hogy a mostani állapot egészséges elemét, azaz meghatározott folyóiratok decentralizált feldolgozását továbbra is fenn kellene tartani, ám — a fejlettebb technológiából következően — most már terminálkapcsolat révén, miközben mini vagy kisszámítógépek (értelmes terminálok) közbeiktatására is gondolni kell a gazdaságosság követelményét kielégítendő ! Ugyanígy: a szóródó hungarikumok feltárását is lehetne együttműködésben végezni, ha ennek célszerű szervezete kimunkálást, az érdekelt könyvtárak körében pedig — az ágazati irányítás nyomatékait is szükség szerint bevetve — elfogadást nyer. Azt hiszem, az újmódi repertorizálás tervezése közben fel fog vetődni az alkalmazandó keresőnyelv kérdése is. S ez megint csak fogas kérdés, amire választ itt nem tisztem adni. Lehet, hogy a repertorizálás imént „megálmodott" fejlesztése 1990-ig még nem valósul meg. Az előkészületnek azonban itt az ideje. 2. A KÖZPONTI KATALÓGUSOK SZÁMÍTÓGÉPESÍTÉSE A központi katalógusok mindmáig a „mindenkinek mindenkitől" fantarzmagória áldozatai: olyan lelőhelyadatokkal vannak tele, amelyekből a könyvtárközi kölcsönzési szolgáltatások céljából megbízható információra szert tenni nem lehet. Ugyan vannak némi információim arról, hogy az Országos Széchényi Könyvtár megkezdte a jelentő könyvtárak körének szűkítését, ám ezt az akciót az optimális kör — jómagam számosságát 600-ra becsültem — kialakításáig folytatni kell és be kell fejezni. (Azt, hogy az e körön túl beszerzett külföldi dokumentumok egy részét meghatározott idő múltán a nemzeti dokumentumvagyonba, könyvtári könyvtárak" folyamatosan visszakereshető és szolgáltató állományába be lehessen építeni, tárolókönyvtári feladatnak tartom, amire pl. az Országos Műszaki Könyvtárban van némi remény. S talán másutt is.) De központi katalógusaiknak csak egyik rákfenéje a parttalan bejelentés. Még egy másik is van. Ez nem más, mint a hazai könyvtárak hihetetlenül alacsony bibliográfiai leírási kultúrája, amelynek díszpéldányait részint a szakirodalomban (Fügedyné, Biegelbauer, Indáimé cikkeiben) vehettem szemügyre, részint pedig saját tapasztalatok alapján. így pl. láthattam azokat a folyóirat-bejelentéseket, amelyeket az Országos Műszaki Könyvtár a műszaki koordinációs kör külföldi időszaki kiadványairól készülő jegyzékéhez megkapott. Az efféle élményekre való reagálást fogalmazta úgy Ady: „káromkodott vagy fütyörészett". 218