AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

II. Az OSZK történetéből és terveiből - Futala Tibor: Néhány javaslat a magyar nemzeti bibliográfia és a központi katalógusok rendszerének 1990-ig szóló továbbfejlesztésére

c) Az MNB—

KB mellett — ugyanezen fájlból táplálkozva — fenn kellene tartani az Új Könyveket, a nemzeti bibliográfiai rendszer ajánló bibliográfiai változataként. Bibliográfiai leírásai — az előző kiadványok közölte teljes változatokhoz képest — rövidítettek, mondhatnám: katalóguspragmatikusak lennének, s mint ilyenek ellátnák a következő — a d) alatt tárgyalt — szolgáltatás ,,szedéstükrének" funkcióját is. Mindazonáltal az Új Könyvek tartalmát a jelenlegihez képest bővíteni kellene, — legalább a vezető információs intézmények kiadványainak bibliográfiai leírásával, — az av-dokumentumok bibliográfiai leírásával és — persze — annotálásával, ami esetleg maga után vonja a kiadvány címének megvalfcoztata sát. Mindenképpen szükséges, hogy az UK is regisztrálta anyag rekordjai az ajánló jelzéseket — mint keresési szempontot — tartalmazzák. d) A c) alatt említett bibliográfiai leírásokból, amelyek az új leírási gyakorlat kialakításában valamiféle standardizáló szerepet játszanának, állna elő a nemzeti bibliográfiai rendszer katalóguscédula szolgáltatása. Ez lenne az utolsó tömeges szolgáltatás, bár ezen belül a legtömegesebb, s nyilvánvalóan a Könyvtárellátóval való kooperációban valósulna meg, mint az eddigi, számítógéppel nem támogatott, azaz hagyományos szolgáltatás. e) Az egyedi — vagy mondjuk inkább: exkluzív — szolgáltatások a következők lehetnének: — megrendelésre különféle listák kiíratása, ahol keresési szempontként szerző, közreadó, kiadó, tárgy, földrajzi szempont, meghatározott korszakra vonatkozás, feldolgozási színvonal stb. egyaránt és különféle konfigurációban szerepelhet, ami felvetheti az eddig felhalmozódott adatbázis lekérdezhetőségi ismérveinek ismételt ellenőrzését; — a mágnesszalagos szolgáltatás akár kurrensen, akár retrospektiven, aminek csak korlátozott piacot jósolok (a már említett 35 nagykönyvtár, a szalagcserére berendezkedő külföldi nemzeti és egyéb könyvtárak), miközben itt is inkább a rész-szalagok iránti igény lesz a számottevőbb. Tehát az adatbázis lekérdezhetőségének optimalizált volta ebből a szempontból is követelmény; — azt hiszem, hogy legalábbis a magyar nagykönyvtárak a mágnesszalagok előfizetésénél szívesebben élnek majd (majd, ha saját feldolgozó munkájukat sikerül számítógépesíteniük) az adatbázis közvetlen lekérdezésének a lehetőségével, illetve az adatbázisban található rekordoknak a saját fájljaikba történő „átrendelésével". CIP-ajánlatom ebből a szempontból különösen fontosnak látszik. E szolgáltatások felsorolása után — megismételt szólamként — hadd utalok ismét az előzetes gazdaságossági számítások és a piackutatás fontosságára. E szolgáltatásoknak ha nem is hie et nunc, de mindenesetre hie et eras kell működniük. S jórészt nem a devizaövezeti külföldiek számára. A hazai könyvtárak az Országos Széchényi Könyvtárnak eddig felsorolt erőfeszítéseit legfeljebb szurkolva — biztatva-aggódva-kifütyürészve — követhetik, mint valamilyen trapézmutatványt. Ha valaki e tekintetben 215