AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

II. Az OSZK történetéből és terveiből - Zircz Péter: Az Országos Széchényi Könyvtár szolgáltatásai. Helyzetkép és teendők a kilencvenes évekig

mészetesen kezelnünk a szocialista együttműködési vállalkozásokban való részvételünket: ezekből működési feltételeink függvényében ki kell vennünk részünket, igyekeznünk kell azonban elfogadtatni az adottságainknak, terveinknek megfelelő álláspontjainkat. Fejlesztési elképzeléseink tükrében ez azt jelenti, hogy változatlan mértékben — intenzíven — kell közreműködnünk az ISDS munkájában, mérsékeljük — de nem adjuk fel — a MARSZIban való részvételünket (a rendszer közel tíz éves működése után sem jutott szolgáltatóképes állapotba), közreműködünk természetesen a szocialista nemzeti könyvtárak regionális folyóirat-katalógusa létrehozásában, mégpedig mindkét oldal számára előnyös formában: adatlapok kitöltése helyett (amihez nincs munkaerő-fedezetünk) saját rendszerünk automatizálása után mágnesszalagokat szolgáltatunk (ezt az álláspontunkat egyébként az 1982 novemberének első napjain Budapesten tartott nemzetközi szakértői konferencia elfogadta). A két (könyv és időszaki kiadvány) katalógus vonatkozásában jelentkező, általános jellegű hazai problémák a következőkben foglalhatók össze: — bizonytalankodás tapasztalható a könyv és az időszaki kiadvány megkülönböztetése dolgában: a jelentő könyvtárak jelentős részének gyakorlatában még nem érvényesül kellőképpen nemzetközi és immár hazai szabványok fogalmi meghatározásainak megfelelő elhatárolás és könyvként jelentenek ma már időszaki kiadványnak minősülő dokumentumokat; — állandó gondot jelent, hogy e bejelentések eltérő módszerűek, gyakran minőségileg rendkívül gyenge színvonalúak, pontatlanok (időszaki kiadványok esetében a gond a címmegválasztás bizonytalanságával is tetéződik); — a selejtezések bejelentését nem írja elő utasítás, így az jelenleg önkéntes. Megjegyzés: itt kell megemlítenünk, hogy a hatályos miniszteri utasítás egyébként is csak az időszaki kiadványok kötelező bejelentését írja elő, a könyvekét nem. E problémákon részben a kiadásra váró új jogszabály segítene, amely elképzeléseink szerint kötelezően előírná mindkét dokumentumtípus beszerzésének és állományból való kiiktatásának bejelentésót, az eddigieknél rugalmasabban szabályozná a bejelentő könyvtárak körét, a részletproblémákat következetesebben, finomabban szabályoznák. (A jogszabálytervezet elkészült, megvitatásra, ill. kiadásra vár.) Csodát azonban ettől sem várhatunk, ezért kísérletet kell tennünk — oktatással, instruálással — a könyvtárosok alacsony bibliográfiai-leírási kultúrájának fejlesztésére. Eredmények, gondok és tervek A hetvenes évek második felében létrehozott ISBN—ISSN Iroda teljesíti feladatát: a hivatásos könyvkiadókat gyakorlatilag teljes mértékben, a sűrűbben közreadó nem hivatásos kiadók zömét sikerült rászorítani az ISBN számok használatára. A néhány évvel később bevezetett ISSN 194