AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

Havasi Zoltán: Kemény G. Gábor 1915-1981

minden más kimondhatatlan és megérthetetlen dolog. Az érző és elszánt emberek tudnak szenvedni, cselekedni, ám a világot igazában mégiscsak a beszélők és gondolkodók értik meg és élik át. Kemény G. Gábor 1915-ben született Kassán. Itt nevelődött, itt érettségizett. Egyetemi tanulmányokat már Budapesten folytatott a bölcsészeti kar magyar—francia—történelem szakos hallgatójaként, itt abszolvált, itt szerzett bölcsészeti doktorátust. A nemzetiségi kérdés kutatójának 1945 előtti „előtörténetében" meghatározó jelentőségű lehetett a kassai születés és neveltetés. Ezzel magyarázható, hogy még egyetemi tanulmányai idején kezdett érdeklődni a hazai nemzetiségtörténet iránt, mely később szűkebb tudományos munkaterülete lett. Szakismeretei bővítéséhez — ahogy egyik feljegyzésében írta — hozzájárult az egyetemi tanulmányok időszakában a pécsi egyetem tudományos szakintézetével (Kisebbségi majd Nemzetiségi Intézet) való külső kapcsolata. Egyetemi tanulmányai befejezése után a Statisztikai Tudósító szerkesztésében készülő szaklexikon nemzetiségi tárgyú anyagának gyűjtője, majd szerkesztési munkálatokban is résztvevő munkatársa lett. Tudományos érdeklődését alakíthatta maga az átélt történelem, a történelem mozgató erőinek megismerésére irányuló törekvés, ám nem csupán a legáltalánosabb körvonalakat, a leginkább alapvető változásokat kívánta megérteni, hanem az egész folyamat részleteit is. A mi számunkra sem lehetne elegendő Kemény G. Gábor életrajzi adatainak puszta ismertetésével elhelyezni őt a történelem koordinátarendszerében, hanem meg kellene ismerni, fel kellene mutatni a cselekvő, szenvedő, gondolkodó, érző alkotó ember közelebbi, valósabb helyét is. 0 maga adott támpontokat élete utolsó évtizedében a valós hely megragadásához. Egy 1972-ben készült, publikációit és tudományos működését bemutató írását ezzel a bekezdéssel indította: ,,Úgy érzem, hogy Könyvtáram és a magyar művelődésügy iránti megbecsülésemnek adok kifejezést, amikor elöljáróban azzal kezdem, hogy az elmúlt közel három évtizedben — tudományos publikációim sorát 1945-től, mint korszakhatártól kezdve — ismételten ért pedagógiai, akadémiai, könyvtártudományi felkérés, megbízatás." Az 1980. október 1-i levelét pedig, amelyben hivatalosan bejelentette nyugállományba vonulásának szándékát, ezzel zárta: „Szeretném ez alkalommal kifejezni hálámat és köszönetemet, hogy szolgálatom túlnyomó részét a nemzeti könyvtárban tölthettem el." Kemény G. Gábor harmincnyolc évi szolgálatát csaknem egészében két intézménynél: az Országos Széchényi Könyvtárnál (1945 és 1957 között, valamint 1962 és 1980 között) és az MTA Irodalomtörténeti Intézeténél (1957-től 1962-ig) töltötte. Történész, irodalomtörténész, tudós bibliográfus és szaktudományos felkészültségű könyvtáros, aki saját tudományos témáinak kutatását mindig azok teljes bibliográfiai apparátusának a feltárásával és közérdekű formába való közzétételével kötötte össze. Témái szinte kivétel nélkül a Széchényi Könyvtár gyűjteményének arculatához igazodnak — ezek általában csakis ebben a könyvtárban voltak kidolgozhatók. Munkássága jellegzetesen példázza, hogy a könyvtár, mint kutatóhely, milyen eredményekhez segíti a 18