AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1981. Budapest (1983)

II. Az OSZK történetéből és terveiből - Németh Mária: Az Országos Széchényi Könyvtár tudományos munkája és kiadványi tevékenysége 1919-1935

A megbontott szervezetben dolgozó, az egységes vezetést és fejlesztést nélkülöző könyvtár működésére a következő években nem is annyira a részlegek vezetőinek szemlélete, elképzelése nyomta rá bélyegét, hanem a gazdasági világválság idején egyetlen lehetséges cél szolgálata: az alapfeladatok ellátásának biztosítása, a tudományos tevékenység lehetőség szerinti folytatása. Pedig ők is tudósok voltak: Rédey Tivadar irodalomtörténész, az MTA tagja, Isoz Kálmán zenetörténész, Zsinka Ferenc pedig turkológus, történész.

29 A színvonal fenntartásában nagy érdemeik voltak, de az 1930-as évek első felét mégis a létfenntartásért folytatott küzdelem és nem az egyéni kezdeményezés, nem az új utak nyitásának lehetősége jellemezte. Az évtized közepén, a gazdasági helyzet valamelyes konszolidálódása idején foglalta el igazgatói helyét Fitz József, aki a legszerencsésebben egyesítette magában a szakképzett gyakorlati könyvtáros és a könyvtári („könyvtártudományi") területen kutató tudós minden erényét. Korszakának tudományos és publikációs tevékenységét 1936-tól kezdődően Kovács Ilona már említett tanulmánya ismerteti, (1. az 1. sz. jegyzetet) de működésének első másfél évével — amely egy korszak lezárását és egy új modern éra kezdetét jelenti, mostani összefoglalásunk keretében is szükséges foglalkozni. * A könyvtárban az első világháború végén 34 vagy 35 fő, közöttük 23 állandó tisztviselő dolgozott. Ez a szám 192l-re megemelkedett, feltehetően a volt magyar területekről áttelepedett tanítók, tanárok stb. átmansti idehelyezése révén. 1923-ban a Gyűjteményegyetem új besorolási rendszere keretében 24 alkalmazottat javasoltak átminősítésre,

30 közülük feltehetően 16 —18-an nyerték el a tudományos tisztviselői rangot. 1928-ban 34 munkatárs közül húszan

31 1935-ben a már kb. 60 alkalmazottból 36-an tartoztak ebbe a kategóriába. Ha e korszak jelentéseit tanulmányozzuk,

32 majd mindegyikben találkozunk az elégtelen létszámról szóló panasszal. Ez jelentkezett tisztviselői, de főleg segédszemélyzeti és altiszti vonatkozásban. Utóbbi következményeként a tudományos munkatársakra hárult olyan feladatok ellátása, amelyeket alacsonyabb képesítéssel rendelkezők is megoldhattak volna. A létszámviszonyok megítélésénél azonban figyelni kell arra, hogy a gyűjteményegyetemi tisztviselők ezekben az években csak napi öt órát 29. Zsinka Ferencet a VKM a Gyűjtemény egy etem Tanácsán keresztül bízta meg a tervezett török diplomatikai és paleográfiai kiadványsorozat gyűjtési és feldolgozási munkáiban való részvétellel. (Csánki Dezső: Beszámoló beszéd az Országos Magyar Gyűjtemény egy etem tanácsának 1925. évi március hó 14-én . . . tartott teljes ülésén. = Az Országos Magyar Gyűjteményegyetem kiadványai. 1924 — 25. évi 3. füz. 11. p.) 30. A névsort 1. Dézsányi Béla idézett tanulmányában (136. p.) — A létszámviszonyokról és ennek értékeléséről tanulmányában olvashatunk. 31. Kovács Ilona adata. 32. Jelentés . . . 1925. (= Magyar Könyvszemle. 1926. 154. p.) ós Hóman 1924 — 1928ra vonatkozó idézett beszámolója (42. p.) egyaránt utal a B-listázás okozta munkaerőkiesésre. „Egész . . . könyvtári szakcsoportok maradtak . . . szakavatott gondozó nélkül" — írta Hóman. Külön kiemelte a segédtisztviselők és az altisztek elégtelen létszámát. 10 OSZK Évkönyv 1981 145