AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Szelestei N. László: Kalendáriumaink a 18. században

állapatjáról lehet ítéletet tenni. Csak ez az útja, és belső ajtaja a világosodásnak; a külső nyelvek is csak akkor jók, ha a nemzeti nyelvnek szolgálnak a tudományokban és a kereskedést s esméretet segítik. 3. A tudományok és mesterségek: Amely hazába ezek az árrok nem termnek meg, hanem csak kül földről hozzák őket, jele hogy még abba az országba, az a föld, mely ezeket a gyümölcsöket termi — a fő, nincsen kimívelve." Hochmeister kalendáriumaira még visszatérünk a gazdasági és orvosi toldaléktípusok ismertetésénél, de másutt is érintjük őket. A metszetekkel kísért honismereti felhívások csak a 19. század elején jelentek meg. Pl. az 1808. évi komáromi kalendárium az egykor híres komáromi vár „régóta renoválásra" varasát verseli meg. 3. Históriai leírások Külön műfajnak tekinthető a győri magyar kalendáriumokban az 1770-es években közölt állatleírások. A következő állatokról van szó: gólya, fecske, lúd, denevér, ökörszem, ló, farkas, róka, cethal, delfin, fóka, orka, elefánt, hangya, légy, nyúl, galamb, kakukk, poszáta (füstfarkú madár), fülemüle, griff, veréb és halak. Olvasmányosak, szép magyarsággal írták őket, jó tapasztalati megfi* gyeléseket tartalmaznak. Nem mindig kifogástalanok tudományos szempontból, de a kor színvonalát tekintve mindenképp figyelemreméltók. Anyagukat — az antik auktoroktól

28 korabeli megfigyelésekig — históriai leírássá szélesítik. Természetesen a kor mentalitásának megfelelően gyakori a moralizálás bennük.

29 Szerzőjük talán azonos azzal, aki az 1771. éviben A beszédről és a hallgatásról így írt: „Kerüld, amennyire lehet az idegen és a más nyelvből vett szókat, jóllehet ez sokak előtt igen szépnek tartatik, ha a magyar szó közé deák, német, francia szókat is kevernek; mindazonáltal egyedül csak a magyar nyelvet tudó született jó magyarok úgy tartják, szebb, jobb, ha lehet maradjon kiki a maga született nyelve mellett, ne keverje öszve más nyelvvel, jobb a magyar beszédben csupán csak tiszta magyar szókkal élni, mivel a mi született nyelvünkön szinte olyan világosan, értelmesen azon dolgot kimondhatjuk, kifejezhetjük, mint más nyelvből vett szókkal." A históriai leírás a század folyamán máskor is előfordul a győri kalendáriumokban. Pl. az 1765. éviben „némely jeles elméjű emberekről", „Némely jeles elméjű asszonyokról", „A csudálkozásra méltó emberekről", 28. A latin irodalmi ismereteket néha nemcsak közvetve propagálta a győri kalendárium. 1783-ban a melléklet mitológiai ismeretekre oktatta olvasóit. 29. Pl. az 1777. éviben egy ifjú gazda szájába adva szól az asszonyoknak a figyelmeztetés: „Légyen fejed, mint a nyúlé engedelmes, tűrő, lágy ... Légyen szád, nyelved, mint a nyúlé; a nyúl nem csicsi-csacsi, mint a fecske, nem csacsóka-csalóka, mint a csóka, nem csiri-biri, mint a veréb, nem dri-dru, mint a daru, csendes. ... Légyenek füleid, mint a nyúlé, hallók, résen állók ... Légyenek szemeid, mint a nyúlé, éjjel-nappal vigyázók ... Légyen szíved félelmes, mint a nyúlé ... Légyenek lábaid, mint a nyúlé ..." stb. „Halld hát a galambról is ezeket ..." 490