AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

II. A könyvtári munka elvi és gyakorlati kérdései - Zircz Péter: A könyvtári szakfelügyelet

A könyvtári szakfelügyelet ZIRCZ PÉTER Bevezetés A szakfelügyelet a könyvtárügy egyik sokat, szinte mindig vitatott kérdése. Vita folyt és folyik a szakfelügyelet céljáról, tartalmáról, formájáról és szervezetéről, szinte valamennyi eleméről, legfőképpen azonban hatékonyságáról. Ez utóbbin mérik, mérhetik le ugyanis a könyvtárosok a szakfelügyelet létének indokoltságát. Általában kettős funkciót vár el a könyvtáros közvélemény a szakfelügyelettől: — saját működésük helyességének (vagy hiányosságainak) vizsgálatát, vagyis egyfajta — mindenképpen objektív — ellenőrzést, amely választ ad arra: célszerű-e a megkezdett úton továbbhaladniuk, vagy pedig változtatniuk kell (milyen mértékben és mely területeken) munkamódszereiken (megfigyelhető, hogy mennél inkább „periférikus" helyzetben — a hálózati központoktól távol vagy attól gyakorlatilag elszigetelten — működik egy könyvtár, annál inkább igényli a szakfelügyeletnek ezt a funkcióját); — a fenntartónak a könyvtárral szembeni „magatartása" kritikáját, legtöbbször a működési feltételek megjavítását. A könyvtáros közvélemény szemében a szakfelügyelet valami csodaszer, amelynek lehetőségeivel a könyvtárügy irányítói nem élnek megfelelő módon, nem használták és használják ki a benne rejlő mérhetetlen lehetőségeket. Túlbecsülve a reális lehetőségeket arra számítanak, hogy egy-egy vizsgálat után egycsapásra megváltozik „minden": javulnak az elhelyezési viszonyok, felemelik a gyarapítási kereteket, lehetőleg még a könyvtár létszámát is megnövelik. . . A szakfelügyelet „varázsszer" jellegét erősíti az a rengeteg tévhit is, ami fogalmához fűződik. A könyvtáros fejekben számtalanszor összekavarodik a felügyelet, ágazati felügyelet és irányítás és a szakfelügyelet fogalma. Hogy ez mennyire általános, arra a legjobb példa az 1970-ben megtartott 3. Országos Könyvtárügyi Konferencia téziseinek Irányítás és szakfelügyelet c. fejezete, amelynek követelései között nyilvánvaló módon keveredik az „országos szakfelügyelet" és az „ágazati irányítás" fogalom- és feladatköre. Például: „Az országos szakfelügyelet a nem nyilvános könyvtári területet irányítsa mind kevésbé közvetlenül..." (A szerző kénytelen megjegyezni, hogy saját maga is tagja volt a téziseket előkészítő bizottságnak, mentségére szóljon, hogy rajta kívül még öten vettek részt ebben a felelősségteljes munkában.) 7 OSZK Évkönyve 1980 07