AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Lichtmann Tamás: Szintézis kísérlet a 20. századi magyar történelmi regényben. Az Erdély-trilógia a világirodalomban - Versuch einer Synthese im ungarischen historischen Roman des 20. Jahrhunderts. Die Siebenbürgen-Trilogie (Erdély) von Zsigmond Móricz in der ungarischen und in der Weltliteratur

szubjektív szándékainak szülötte, és alig van köze a történelmi Báthory Annához. A példázat a történelmi hűség gyökeréből táplálkozik, a két korszak torzítás és hamisítás nélkül párhuzamba állítható egymással, történelmi erői, mozgásterei erőltetettség nélkül összevethetők. A hősök hiteles történelmi szerepükben is példát képesek nyújtani a 20. század embere számára, alakjuk életteli, reális, sokoldalúan megformált és hiteles. Ugyanakkor nem feledkezhetünk el arról az idealizáló szándékról sem, amely mindkét írót áthatja. IV. Henrik több pozitív vonásában, különösen demokratikus népközeliségében a 20. századi humanista eszméje kap hangot; Báthory Gábor alakja pedig helyenként szinte már több idealizál ásnál, néhol a tündérkirályfi mítosza kel életre. Mindez azonban nem csökkenti a két regény hatását, történelmi hitelességét, és ez az írók alkotóerejét, élet- és korteremtő adottságait dicséri. Heinrich Mann és Móricz Zsigmond egyaránt áradó mesélőkedvű alkotó, akik teljes, hiteles világ teremtésére képesek, és külön örömüket lelik a részletek kidolgozásában, élő emberi alakok teremtésében, a színes környezetfestésben, a kor levegőjének érzékeltetésében. Kettejük közül Móricz az elementárisabb stílusművész, akit nyelvi ereje átlendít művének holtpontjain is, és hömpölygő eposzi teljességet teremt, méltó társaként Heinrich Mann világirodalmi rangú történelmi freskójának. VERSUCH EINER SYNTHESE IM UNGARISCHEN HISTORISCHEN ROMAN DES 20. JAHRHUNDERTS DIE SIEBENBÜRGEN-TRILOGIE (ERDÉLY) VON ZSIGMOND MÓRICZ IN DER UNGARISCHEN UND IN DER WELTLITERATUR T. LICHTMANN Die grossen weltgeschichtlichen Ereignisse des XX. Jahrhunderts (Krieg, Revolution, Krise, Faschismus) erregten ein starkes historisches Interesse in der europäischen Literatur, die Autoren wandten sich an die historischen und ideologischen Gesetze und Vorgänge der Geschichte. Der historische Roman erlebte nach dem I. Weltkrieg auch in Ungarn eine neue Blütezeit. In dieser Zeit entstand auch das grosse historische Werk von Zsigmond Móricz, das sowohl die Konflikte, als auch die Folgerungen des Krieges und der Revolution in sieht rug. Der Roman bringt die Erschütterung und die Enttäuschung der sog. Kriegsgeneration zum Ausdruck. Diese Künstlergeneration findet aus der Krise keinen anderen Ausweg, als die langsame, mit Reformen und Kompromissen vorwärtsschreitende Entwicklung. Móricz wollte durch die Gestalt von Bethlen den damals von ihm fürs Beste gehaltenen Weg der gesellschaftlichen-historischen Entwicklung darstellen. Daneben ist Bethlen ein Ebenbild des Autors, der auch seine privaten seelischen Konflikte in sich trägt. Der erste Teil des Aufsatzes enthält die Analyse der Trilogie (Siebenbürgen; Zaubergarten — Der grosse Fürst — Schatten der Sonne). Der zweite Teil behandelt den Roman in komparatistischer Hinsicht. Es wird hierbei versucht, einen der repräsentativen Romane der ungarischen Literatur mit einem bedeutenden deutschen historischen Roman (Heinrich Mann: Henri Quatre) zu vergleichen, und dadurch die moderne ungarische Epik in den europäischen Kontext einzufügen. Die RomanTrilogie von Móricz ist nach der Schlussfolgerung des Vergleiches ein grosses Meisterwerk europäischen Ranges. 39 OSZK Évkönyve 1980 609