AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Szelestei N. László: Kalendáriumaink a 18. században

A bölcs, vígkedvű Lindorák leveleit, amelyeket Kulteber nevű indiai királyhoz írt a házasságról, magyar nyelven Streibig 1759-ben kezdte közölni. A megígért kilenc részből kettőt még ebben az évben, két újabbat 1760-ban jelentetett meg. A sorozat elkezdésekor megadta a fejezetek címeit. Ezek: 1. „Mire kell az embernek házasodása előtt vigyázni, s az házasságban élő személyeknek alkalmatosságokról 2. Sok asszonyoknak természetekről 3. Sok férfiaknak természetekről 4. A megházasodott személyeknek bújokról 5. Férjeket öldöklő asszonyokról 6. Melly nehezen őriztettessék meg az asszonyok szüzességek 7. A lakodalmi czeremoniákról, s azoknak magyarázat jókról 8. Megbüntetett házasságok tüköré 9. Ezeknek continuálásáról és befejezéséről." Az 1761. éviben azonban a cenzúra nem engedélyezte a folytatást.

37 Nem véletlen, hogy épp ebbe a kalendáriumba írta bele a kalendarista (bizonyára a cenzúráztatás után), hogy „a kalendárium nem imádkozó könyvecske". 1762-ben — ugyan nem Lindoráktól, mint azt korábban ígérte — lakodalmi solennitásról olvashattak a kalendáriumot megvásárlók, mégpedig I. József 1699. évi házasságáról. Majd A régiek közlakodalmáról című, néprajzilag érdekes rész következik. 1764-ben pedig: „Két világi embernek a házasság felől írt világi levelek." Az 1765. éviben is szerepel egy fejezet „A jeles elméjű asszonyokról". 1766-ban „Két asszony-ember.. . Ágota és Borbála ... beszélgetése" címmel ismét egy házassággal foglalkozó dialógust közölt Streibig. Lindorák első fejezetét 1784-ben újra közölte. A század folyamán a tréfás történeteknek nagyon sokszor szenvedő alanyai a nők. A gúnyos hangnem még a látszólag őket pártoló írásokon is átsüt. 1757-ben a győri kalendárium (majd ennek újraközléseként 1795-ben Ellingeré, Kassán) így mentegette magát: „Kegyes Olvasó! távol légyen tőlem, hogy én a jó, kegyes asszonyokat prostituáljam és gyalázzam, kiknek dicséreteket a Szentírás is az égig emeli, hanem csak a zenebonás furiáknak, szívet mardosó saskeselyűknek, vérszopó piócáknak, földre alig hágó kényes páváknak célom a próbált orvosságokat világi mulatságos dolgokból írni, hogy nyavalyájokból jobbra fordulhassanak." Trattner 1794-re nyomtatott kalendáriumában „Az asszonyoknak igazságok és privilégiumok" című rész mintegy felesel a sok nőgyűlölő írással, mikor felsorolja a férjek kötelességeit, feleségüknek való tartozásait, 17 pontban. A csak néhol komolyan hangzó privilégium „a Fecsegő Várnak lármás piacán.. . uralkodásunk első és utolsó napján" kelt. Az utána következő rész: „Egész új litánia azon asszonyokról, kik minden gonoszságnak és rossz erkölcsnek alája vannak vettetve." A katolikus litániák stílusában írt és úgy is nyomtatott kérdésekre, fohászokra és intésekre a válaszok: „Jobbítsd meg magadat! — Legyetek mentek, oh férjfiak! — Szégyeljed 37. Pitroff közli Nagy János jezsuita cenzor jelentését. L. a 12. sz. jegyzetet, 119—121. 1. 495