AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Szelestei N. László: Kalendáriumaink a 18. században

évig tartó sorozatában „Hunyad Mátyás . .. királynak bölcs és tréfás beszédéről és cselekedeteiről" írt fejezeteket. Sajnos az 1752-ben a 28. fejezettel végetért sorozatból csak négyet ismerünk. Az utolsó kettő forrása Galeotto. Az 1749. évi kalendáriumban azonban két meglehetősen sikamlós tartalmú, ismeretlen Mátyás-anekdota található. Egyébként a század szabadszájúságának termékei (a mai fülnek legalábbis annak hatnak) bőségesen képviseltetik magukat e „tisztességes időtöltésre szolgáló történetek" között.

33 Az anekdotatípusnál gyakoribb az adoma. Leggyakoribb szereplő a cigány, de szinte minden társadalmi és foglalkozási ág előkerül: a deák, a képíró, a paraszt, a pap, a katona stb. Gyakran aktuális tartalmat is hordoznak. A katona előkerülése pl. háborúk idején. A cigányokkal a hatvanas évek végén gyakran foglalkoznak kalendáriumaink, Mária Terézia rendeletének következményeként. 1768-ban ilyen jellemzést olvashattak a győri kalendárium olvasói: „De akárhonnan valók, akárkitől származtak, látjuk azt, magános, különös régi furcsa nemzet, más nemzetektől nyelvvel, természettel, vérrel, indulattal, gyomorral, szőrrel, bőrrel igen különböző, nem tart a parasztokkal, nem szereti a parasztmunkát, se szűrt, se gubát, se ködmönt, se bocskort, hanem deliásan, cavallirosan színes selyem rongyos ruhába, nemzetének régi szokása szerént kíván járni: élete igen alávaló, nem sokat süt s főz, gyomra jó egészséges, minden gyimet-gyomot, giz-gazt, büszhödt húst, só és bors nélkül béviszen: mestersége sokféle, fortélyos, könnyű, nem sokat éjszakáz, de ész kell hozzá, hogy hasznosan, szerencsésen folytathassa, dupla áron toldással adhassa." Természetesen bizonyos helyi színezet is

v jelen van, a környéken történt tréfás események bekerülnek e vidám olvasmányok közé, vagy vándormotívum hordozójává válik egy-egy jellegzetes figura, pl. a váci kalendáriumokban az együgyű palóc legény. Az anekdoták, adomák és más kisterjedelmű elbeszélések kalendáriumba való bekerülését néha a nevelő célzattal, többnyire azonban kimondottan is a gyönyörködtetéssel, mulattatással magyarázzák maguk a kalendáriumok. Nagy és híres emberek történetei, szellemes mondások, életképek, sikamlós szerelmi történetek, tréfák — általában a világirodalom vándormotívumai — magyar környezetben jelentek meg. Nem ritka azonban a környéken „történ dolgok"-at csokorba szedő melléklet sem. Mindenesetre e történetecskék felhalmozódása tette lehetővé Andrád Sámuel, de főleg Kónyi János anekdotagyűjteményének

34 létrejöttét és a megjelentetett kötetek nagy népszerűségét. Szúrópróbaszerű összehasonlításunk szerint a kalendáriumokban csiszolódott változatok a gördülékenyebbek. A kalendáriumok gyakran gúnyolják önmagukat is. Győrött a század folyamán kétszer közölték az „újdon-új mulatságos farsangi kalendáriom, melyben mind feltaláltatik, ami egy teljes kalendáriomi matériához tarto33. Nem véletlen, hogy a cenzorok többször is utasításba kapják a vaskos humor nyesegetését. 1770. jan. 12-én pl. a helytartótanács így utasít: „nihilque, quod incongruum, indecens et scandalosum esset, eis adjiciatur." L. az 1. sz. jegyzetet, 243. 1. 34. Kónyi János: A mindenkor nevető Democritus 1 — 2. Buda, 1782. Utána még sok kiadást megért. — Andrád Sámuel: Elmés és mulatságos anekdoták 1—2. Bécs, 1789 — 1790. 493