AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Szelestei N. László: Kalendáriumaink a 18. században

Ezt a leábrázolást 1791. évi kalendáriumában Patzkó megismételte, 1792től pedig évente közölte a fő- és alispánok neveit. Vácott a magyar nyelvű kalendáriumokban 1784-től „Kedves Magyarország hajdani díszes városinak, melyeknek régi jeles fenn állott valóságábul mostansággal az egy keserű fal-morsalékoknál, avagy a szomorú puszta árnyéknál egyéb nem láttatik, néminemű leábrázolása s emlékezete" „az olvasóknak elejébe fognak esztendőnkint tetetni e kalendáriumban". Sajnos csak az 1784., 1786. és 1797. évieket láttuk. Az 1784. éviben Syrmium, az 1786. éviben pedig Sicambria-Buda a leábrázolt város; az 1797. éviben a cikkünkben már említett új szemlélet jelentkezik, e rovat már nem szerepel benne. Trattner az 1795. évi pesti kalendáriumában „Édes hazánknak rövid esméretét (georgaphiáját)" adja, „hiteles auktorokból". A következő évtől megjelentetett magyar történeteit, amelyekkel folytatja e munkát, az előző fejezetben már tárgyaltuk. Az 1780-as évek végén több kalendáriumunk közölt táblázatot a császári és királyi birodalomban található nevezetesebb városokról. 1788-ban a győriek a birodalmat „mért-föld" nagyságokban, népességben, jövedelemben ismertetik, majd különös jegyzéseket adnak a népszaporodásról, házasságokról, születésekről és elhalálozásokról, továbbá a vallási felekezetekről. Külön szín és tudatos szerkesztés eredménye az 1790-ben Hochmeister által indított kalendárium, amely 1791-től Az erdélyi magyar hazafiak kalendáriuma címet viseli.

27 Az 1791. éviben Erdélyt ismertette „magyar hazasorsossai kedvekért egy buzgó hazafi"; „I. Földi és lakosai". A lapalji jegyzetekben Erdély ismertetését taglaló további köteteket is ajánl. „Jövő esztendőben következik a folytatás (II. Polgári alkotmány és kormányzás. III. Fejedelmek története) és ugyancsak bővebben, mint sem az idén egy véletlen a szerzőt illető akadály miatt lehetett. Azonban reménlhetni, hogy e következendő függelék is kedves lesz az igaz magyar hazafinak, akinek minden kedves, ami nemzetét illeti. Függelék Moldvában s azon túl lakó magyarokról Zöld Péter Csík-Delni plébános úr által adatott tudósítás." Sajnos a következő években nem folytatta a kalendárium Erdély ismertetését, de nem kevésbé érdekes és színvonalas toldalékokkal találkozunk. „Az ember természeti esmérete" című részben, a végén a következőket olvashatjuk: „Amikre pedig egy nemzet pallérozódásában az ember vigyázhat, azok ezek főképpen: 1. A nevelés és tanulás módja. Ezen két fundamentumon áll főképpen az erkölcs. Amely mértékbe javul egy hazába a nevelés, és tanulás módja: abba a mértékbe nevekedik a pallérozódás és jó erkölcs. 2. A nyelv: Mint az időt az óra mutatóról lehet megesmérni, hogy hány óra van: úgy egy nemzetről legkönnyebben a maga nemzeti nyelve 27. E kalendárium az Erdélyi Magyar Nyelvművelő Társaság programját népszerűsíti. Vö. Jancsó Elemér: Az Erdélyi Nyelvművelő Társaság iratai. Bukarest 1955. 374.1. 489