AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Pavercsik Ilona: A lőcsei Brewer-nyomda története a 17-18. században, II.

kel, arányos szerkesztésükkel, kecsességükkel tűntek ki, vagy ha nagyobb méretűek voltak, akkor az átlagosnál jobban díszítették azokat. Ilyen díszesebb mű volt például a Keresztyéni isteni dicséretek, gazdag iniciálé, cifradíszítéssel, azonos jellegű, többféle, nagyobb és kisebb méretű betűtípussal.

94 A díszesebb könyvek között, mint azt a felsorolásnál láttuk, nagy arányban fordultak elő katolikus könyvek. Ezek a katolikus művek a lőcsei nyomtatványok átlagánál díszesebbek: a katolikus könyvek olyan szép kiállításúak voltak, mint a legdíszesebb protestáns könyvek. A katolikus művek ilyen nyomtatása nyilvánvalóan a megrendelő kívánságára történt. A lőcsei nyomda a könyvdíszítésnek a 16. század felvidéki protestáns műhelyeiben kialakult hagyományaihoz kapcsolódott. Az erdélyi nyomdákban, de Nagyszombatban is a nyomtatásnál sokkal több illusztrációt alkalmaztak, s akkor még az iniciálék, könyvdíszek jelentős része is fametszetű volt. Bártfán és Semptén viszont inkább a korszerűbb, de kisebb művészi hatást keltő klisé-iniciálékat, záródíszeket használták, s az illusztrációk hiányát más díszítéssel, például a címlapon díszes cifrakerettel, klisédíszekkel, s gondos tipográfiai szerkesztéssel igyekeztek pótolni.

95 A lőcsei nyomda a 17—18. században a könyvdíszítésnek ezt az irányát képviselte. A változást ezen az irányon belül a reneszánsz—barokk stílusváltás jelentette, amelyet a lőcsei nyomtatványokon az 1670-es, 1680-as évektől figyelhetünk meg. 94. Szabó I. 1183. 95. Soltész Zoltánné i. m. 120. p. Itt jegyezzük meg, hogy túlságosan leegyszerűsítettnek érezzük Szántó Tibornak a 17. századi protestáns könyvdíszítésről alkotott értékelését. A szép magyar könyv 1473 — 1973 c. kötet (Bp. 1974.) bevezető tanulmányában szembeállította a nagyszombati nyomda termékeit a protestáns nyomdák kiadványaival. A katolikus nyomdákra a rézmetszet nagymérvű alkalmazása volt jellemző, a „protestáns nyomdák (viszont) még mindig a régi velencei, bázeli és német eredetű, sokszor kiégett matricákkal öntött, kopott betűkkel, díszekkel nyomtattak a század végéig." I. m. 30. p. Ez a megállapítás — bizonyos megszorításokkal — érvényes lehet például a debreceni nyomdára, de jónéhány más protestáns nyomdáról, így a lőcsei tipográfiáról sem mondható el. *438