AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)
IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Pavercsik Ilona: A lőcsei Brewer-nyomda története a 17-18. században, II.
A LŐCSEI KÖNYVMŰVÉSZET A lőcsei nyomdakészlet további része: iniciálék, díszek, cifrák A lőcsei nyomtatványok külsejének megítélésénél nem elhanyagolható szerepük van a nyomtatásra használt betűtípusoknak, az alkalmazott díszítő elemek szerepe azonban méginkább jelentős. Olyan lőcsei nyomtatvánnyal, amelyen csak betűtípusok szerepeltek volna, díszek nem, egyáltalán nem találkozunk: a kor szellemétől teljesen idegen volt az ilyen végletes egyszerűség. Minden könyvön látható volt valamilyen díszítő anyag,, akár cifra, akár záródísz vagy iniciálé (szedett iniciálé). Vizsgáljuk meg ezért, milyen díszítő anyagokkal rendelkezett a lőcsei Brewer-nyomda. Lorenz Brewer nyomdakészletében csak négy, viszonylag teljes, antikva betűs iniciálésorozat volt 18 X17, 22 X 20, 25 X 25 és 19 X19 mm nagyságban (a, b, f, i sorozat), egy fraktúr szöveghez használt lombard iniciálésorozat 30—33X25—32 mm méretben (k), a többi kevés darabot tartalmazott (d sorozat), vagy éppen egyedi iniciálé volt (c, e, g, h, 1). A leggyakrabban használt iniciálék az a, b és f sorozat darabjai, hasonló stílusúak voltak: keret nélküli, fehér alapon sávozott, ornamentális minta fehér betűképpel. Ilyen, ill. ehhez hasonló iniciálékat már magyarországi tipográfiák készletében is találunk. 77 Ezeknek az iniciáléknak különösebb művészi értékük nem volt: az eredeti növényi minta a sávozás következtében alig felismerhető, túlságosan megszerkesztett, meglehetősen sablonosnak hatottak. Ritkábban használt, de szebb volt a stilizált növényi díszítésű d iniciálésorozat (kettős keretezésű, sávozás nélküli, fehér betűképpel), valamint a kisméretű, szintén kettős keretezésű, fekete mintájú, fekete betűképpel ellátott i iniciálésorozat (ez utóbbi a debreceni nyomda készletében is szerepelt, feltehetően egy forrásból vásárolta a két tipográfia). 78 A Samuel Brewer idejében beszerzett új iniciálék átlagban jóval nagyobb méretűek voltak a korábbiaknál: 48X47 mm nagyságú is akadt közöttük (n, q), sőt a lombardok között 51X51, 56X55 mm nagyságú is (t, w). Arányaiknál fogva ezeket az iniciálékat csak fólió alakú nyomtatványon lehet elképzelni, már negyedrét könyveknél is túlméretezettek lettek volna. A kisebb méretű nyomtatványoknál elsősorban az m iniciálésorozatot használták, amely 25 X 24 mm nagyságú, keret nélküli, stilizált növényi, ill. figurális mintájú iniciálé, fehér betűképpel: a virágokat, faunt, puttókat, mókust stb. ábrázoló iniciálék igényesen megalkotott, művészi darabok. Még inkább ezt mondhatjuk az n iniciálésorozat betűire: a nagyobb méret jobban kidolgozott, gazdagabb figurális ábrázolást tett lehetővé. A q sorozat részben figurális, részben stilizált növényi mintájú: az ide-oda tekeredő indák nagyon lendületesek, szinte érezzük a mozgást, amelyet rögzít. Gazdag volt a lőcsei műhely lombard-iniciálékészlete is ebben az időben: három új iniciálésorozat 15—17X17, 23X23 és 36X36 mm méretben (u, r, s), több egyedi iniciálé (o, p, t, w), valamint ide kell számítanunk azokat a 77. L. például a bártfai nyomda iniciáléit: Soltész Zoltánná: A magyarországi könyvdíszités a XVI. században. Bp. 1961. LIX. tábla. 78. Uo. XLII. tábla. 426