AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Pavercsik Ilona: A lőcsei Brewer-nyomda története a 17-18. században, II.

természetesen a kiemelő típusok maradtak meg viszonylag jó állapotban (hatvan, hetvenegynéhány évig is). Mindezen időtartamok azonban inkább csak a 17. századra és a 18. század első évtizedére, a Brewer-nyomda termékeny időszakára érvényesek. A lőcsei tipográfia működésének több mint százéves időszaka jó lehetőséget nyújt a betűtípusok stílusváltozásának megfigyelésére is. A Lorenz Brewer idejében nyomtatásra használt betűk legtöbbje kora stílusának megfelelő reneszánsz betű.

69 A szövegtípusok metszése nem egységes: a típusok egy részénél a fölső szár, a betű közepe és az alsó szár aránya 1:1:1, más részüknél pedig a szárak aránya kisebb (nagyszemű betűk).

70 A fraktúr—-svabachi típusok mind nagyszeműek. A leggyakoribb antikva szövegtípus, a 14 A az egyik legszebb típus: egyenletes, harmonikus, világos, nagyszemű betű. A Samuel Brewer által beszerzett új típusok nagy része még a reneszánsz betű jellegzetességeit viselte magán, egy része azonban már nem. A 41 A, 42 A, 43 A, 44 A, 45 K, 49 A, 63 A, 64 A típusoknál a verzálisok általában már nem négyzetes alakúak, hanem hosszúkásabbak, a betűvonalak megvastagodtak, a vékony és vastag betűvonalak különbsége nőtt: ezek már az átmeneti, ún. hollandi vagy barokk típusok jellemzői. A 17. század második felében Hollandiában, Angliában, Németországban egyre terjedtek ezek a korszerűbb, jobban olvasható betűk. Lipcsében például már az 1670—1680-as években működött Anton Janson, akit a hollandi betű egyik mestereként tartanak számon.

71 Az új típusok nagy része nagyszemű betű. Johann Brewer ideje alatt újabb, az eddigieknél is szebb hollandi betűkkel gyarapodott a lőcsei nyomda (71 K, 75 A, 76 K, 79 A, 81 K, 82 K, 86 A, 89 K, 90 K, 92 A). A 18. század első évtizedében vált a lőcsei nyomtatványokon uralkodóvá a barokk típus a barokk szövegtípusok gyakori előfordulása miatt. Azonban még ekkor is volt néhány szélesebb törzsű, négyzetes alakú antikva típus a betűkészletben (85 A, 93 A). A fraktúr betűkészlet pedig minden addiginál díszesebbé vált. Valószínűleg a 18. századi lőcsei nyomtatványok ismeretében állította Korabinsky, hogy azokat a legszebb német és hollandi nyomtatványokkal is össze lehet vetni.

72 Milyen helyet foglal el a Brewer-nyomda betűkészletének mennyisége és állapota alapján a korabeli magyarországi nyomdák között? A magyar69 Régiesnek ebben a betűkészletben csupán az 5 A, 7 K, 24 F, 33 A hat: az 5 A a verzális D, E, M, R betűk formájával, a 33 A a gömbölyített betűtalpakkal, végződésekkel még a korábbi század típusaira emlékeztet: Haiman György az ilyen jellegű betűket nevezte az egyszerűség kedvéért „ősnyomtatványtípus"-nak, mivel itáliai ősnyomtatványokon gyakran előfordultak. L. Haiman i. m. 44. p. A 7 K verzálisai nagyon közel állnak az antikvához: a legrégibb kurzív betűknek ugyanis nem voltak saját vezálisaik. L. Lővy Salamon —Nóvák László: Betűművészet. 1 — 2. kötet. Bp. é. n. 2. köt. 64. p. utáni 5. tábla. A fraktúr típusok közül a 24 F tűnik régiesnek: a szokottnál több vonallal megrajzolt verzálisok a középkori gótikus kézírásra emlékeztetnek. 70. Lővy—Nóvák i. m. 2. köt. 88. p. 71. Haiman i. m. 18, 21, 24. p. 72. Korabinsky János Mátyás: Geographisches-historisches Lexicon von Ungarn. Pressburg 1786. 372-373. p. 384