AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Pavercsik Ilona: A lőcsei Brewer-nyomda története a 17-18. században, II.

Rákóczi-szabadságharc évtizedében viszont a nyomdai teljesítmény még a 17. század közepinél is alacsonyabb volt; az ezt követő időben Johann Brewer minden erőfeszítése ellenére a tipográfia termelése egyre csökkent: az 1710-es, 1720-as években együttvéve volt annyi, mint a 18. század első évtizedében; az utolsó évtizedben pedig a nyomdai teljesítmény szinte a nullával egyenlő. Ha a nyomda irányítójának személye szerint vizsgáljuk a teljesítményt, megközelítőleg a következő számokat kapjuk: Lorenz Brewer 1625—1664 2864,00 ív Samuel Brewer 1665—1699 3446,54 ív Sophie és Johann 1700—1739 1134,03 ív Lorenz pontosan negyven év alatt érte el nyomdájának fent említett teljesítményét, Samuel 35 év alatt, Sophie és Johann Brewer 40 év alatt. A három időszakban az egy évi átlagos termelés: Lorenznél 71,6 ív, Sámuelnél 98,47 ív, Sophienál és Johann-nál 28,43 ív. Samuel nyomdája tehát azonos időszakot véve 37%-kal többet teljesített, mint apjáé, s 18. századi termelés pedig a korábbi csúcsteljesítménynek alig több mint egynegyedét jelentette. A három különböző időszak termelését azonban csak egy lényeges szempont figyelembe vétele után lehet összehasonlítani: a 17. század során ugyanis a jellemző könyvméretek kisebbek lettek.

2 A könyvméretek kisebbedése együtt járt a kisebb méretű szövegtípusok használatával: ennek következtében ugyanannak a műnek szövege kevesebb ívre is ráfért. Például negyedrét méretben egy széphistóriát 1,5 ívre lehetett kiszedni, nyolcadrét méretben már csak 1 ív volt szükséges. Egy negyedrét, kottával ellátott zsoltároskönyv terjedelme 25,5 ív volt, ugyanez 12° méretben csak 18 ív.

3 Ha tehát két különböző időszak nyomtatott könyveinek ívterjedelmét hasonlítjuk össze, például az 1630-as évek 882,75 ívét és az 1670-es évek 820,51 ívét, akkor a kisebb összeg kevesebb nyomtató munkát jelent, de nem valószínű, hogy kisebb szedési teljesítményt! A különbség mértékét pontosan visszaadni nem tudjuk, csupán azt kívántuk érzékeltetni, hogy Samuel Brewer nyomdájának teljesítménye apjáét nemcsak 37%-kal haladta meg, hanem valamivel többel. A 18. század első felében a jellemző könyvméretek már nem változtak. A 16. századi magyarországi nyomdák teljesítményének összegzése már megtörtént.

4 Eszerint a század második felének legtermékenyebb magyar2. Példák erre: az 1640-es években 120 mű jelent meg Lőcsén. Ebből 4° volt 63, 8° 23, 12° 14, 16° 10, 24° 1, 32° egy és ismeretlen méretű mű 8, Az 1680-as évekből 133 lőcsei nyomtatványt ismerünk, ebből 2° volt 34, 4° 18, 8° 35, 12° 21, 16° 17, 18° 1, 24° 4, 64° egy és ismeretlen méretű 2 mű. Látjuk tehát, hogy az 1640-es években a nyomtatott könyveknek fele volt negyedrét, míg az 1680-as években a fólió és negyedrét könyvek együttesen is csak kb. 40%-ot tettek ki; Lőcsén a fólió méret megjelenése és gyakorivá válása ellenére összességében véve az 1680-as években kisebbedtek a könyvméretek. 3. Az idézett példák: Toldi históriájának. 1629-es kiadása (Szabó I. 581.), ill. év nélkül megjelent, az 1690-es évekre datálható kiadása (I. 1593), valamint egy 1652-es és egy 1694-es zsoltárkiadás (I. 859, I. 1461.). 4. Borsa Gedeon: A XVI. századi magyarországi könyvnyomtatás részmérlege. = MKsz 1973. 260. p. 351