AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Bánáti Istvánné: Az Országos Széchényi Könyvtár olvasói betűrendes könyvkatalógusa

gozási menet revízióját, a katalógusok kibővítését, rekonstrukciójának kidolgozását. Az 1936 óta egyrészt a bibliográfiai adatok leírásában történt változások (pl. testületi szerzőség), másrészt a fejlődés adta követelményeknek és a könyvtárosok, olvasók igényeinek megfelelően a szolgálati katalógust melléklapokkal kellett kibővíteni (1962-ig csak főlapokból állt) és az 1936— 1962 közötti anyag, tehát a szolgálati katalógus egész cédulamennyisége revízió alá került, a szükségnek megfelelően kiegészítették a címleírásokat, teljes rekonstrukció alá vették a katalógust, csoportalakításos rendszert építettek ki. (L. a már említett Tervtanulmányt.) Legfontosabb rekonstrukciós feladatok voltak: Helyes címfejek kiépítése, névváltozások összehozása, anonim művek, álnevek feloldása, testületi szerzői formák egységesítése, utalórendszer kiépítése — mindez a párizsi katalogizálási konferencia irányelveinek szellemében történt. A párizsi katalogizálási konferencia — a testületi rendszavakat is beleértve — keretrendelkezéseket fogadott el a címleírások rendszavának megválasztására és formájára vonatkozóan. Az előterjesztett javaslatot részmódosítások után végül is határozatként hagyta jóvá és azt ajánlotta, hogy a megtárgyalt javaslat váljék a nemzeti szabályzatok alapjává. A katalogizáló szabályok revíziójával foglalkozó magyar bizottság — élén Domanovszky Ákossal — alapjaitól kezdve dolgozta át a hazai instrukciót, elfogadta a testületi szerzőség elvét is, amelyet a magyar katalogizálási gyakorlat eddig nem alkalmazott egységes címfejként. A magyar katalogizálási instrukció szövege alapjában azonos lett a párizsi konferencia határozataival. Azért volt fontos mindezt megemlíteni, mert ahhoz, hogy mai igényekkel léphessünk fel az olvasói katalógussal szemben, szükségessé vált a szolgálati katalógus fent említett rekonstrukciós munkáinak (kiegészítés, egységesítés, helyesbítés stb.) az olvasói katalógusban történő átvezetésére a helyrajzi naplók alapján fő és melléklapi, valamint utaló szinten. 1965-ben kezdődött el ez az igen idő- és munkaigényes rekonstrukciós munka az olvasói katalógus területén. Kezdetben lassúbb ütemben haladt munkaerőhiány miatt, majd 1970-ben gyorsabb ütemben folytatódott és folytatódik a mai napig is. A szolgálati katalógus rekonstrukciójának indulásával egyidőben vetődött fel az olvasói katalógus további sorsa is. A katalógus teljes átszerkesztését nem vették tervbe, csak a részleges átszerkesztések megindítását, illetve folytatását írták elő, mivel az olvasószolgálati betűrendes katalógus a könyvtári munka egyik fontos bázisát jelentette, így csak kisebb méretű átszerkesztési munkák végzésére nyílt lehetőség. Az anyag nagyságának növekedése, a korábbi címleírási egyenetlenségek fokozatos kiküszöbölése, minél korszerűbb címleírások készítése, egyre inkább maga után vonta a szolgálati katalógusban annyira bevált csoportképzés létjogosultságát, az olvasói katalógus számára is. Maga a testületi szerzőség kialakítása, fejlesztése is olyan bonyodalmakat jelentett 213