AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Bánáti Istvánné: Az Országos Széchényi Könyvtár olvasói betűrendes könyvkatalógusa

beszerzett könyvanyag egyre inkább háttérbe szorították a rekatalogizálás munkáját. Mivel a szokásos feldolgozási munkafolyamat igen hosszú időt vett volna igénybe, a rekatalogizálás és a katalógusok egységesítésére más megoldást kellett keresni. Két út kínálkozott: 1. a müncheni rendszerű katalóguslapok gépírással való lemásolása nemzetközi méretű kartonokra és beosztása a katalógusba; 2. a régi cédulák fényképezés útján való kicsinyítése — ahol erre technikai lehetőség volt. Az első terv szerint a gépírásos másolás mellett sor került volna a szöveg minimális atszerkesztésére is. Ennek a tervnek a végrehajtásához olyan gépelőkre lett volna szükség, akik ezeket a javításokat is el tudják végezni, és egyben az amúgy is nehezen olvasható kézírásokat hibátlanul értik és másolják. Ezenkívül elkerülhetetlen lett volna a cédulák egyenként való korrigálása is. így 1958-ban bevezették a fotómechanikai eljárást, amelynek célja volt, hogy alkalmazásával kísérli meg a könyvtár rövid idő alatt egyesíteni a régi anyagát felölelő müncheni és az 1936 óta adréma-sokszorosítással készült új kartonkatalógust. Fényképezésre azok a cédulák voltak alkalmasak, amelyek terjedelme megengedte a kicsinyítést és nagyobb formai átalakítást nem igényeltek. így erre elsősorban az önálló művek katalóguslapjai voltak alkalmasak. Nem kerültek fényképezésre a sorozatok, valamint a kolligátumok. Az önálló és teljes műveket a katalógusszerkesztő jelölte ki fényképezésre. Kijelölése közben bizonyos javításokat is el kellett végeznie. Tekintettel arra, hogy a lefényképezett cédulákat az adrémán készült katalógusba osztották be, a grammatikai rendszó alatt aláhúzott cédulák rendszavát meg kellett változtatni, a cím első szavát rendszóként kiemelni és olyan formai csoportosítást végezni, hogy a szöveg elbírja a kicsinyítést. A rekatalogizálási és fotómásolási műveletek következtében a müncheni anyag fele (48%) került be a könyvtár olvasói és szolgálati betűrendes katalógusába. Ez az akció természetesen nem akart végleges megoldást jelenteni, hiszen egyrészt a szakkatalógusban a müncheni szakjelzetek alapján nem lehetett a másolatokat beosztani, másrészt a cédulák olvashatósága is nagyon sok esetben kifogásolható volt. Nem használt a katalógus szerkezetének a teljesen más jellegű címleírások besorolása sem. A névvariációk összehozása pl. csak hosszú évek munkájával volt megoldható. így ezeknek a fényképezett céduláknak normál kartonokkal való kicserélése, a művek rekatalogizálása szükségessé vált, megindult és folyamatosan feldolgozásra kerül. 2. Az olvasói katalógus nagysága, gyűjtőköre Az OSZK olvasói betűrendes katalógusát az ún. szürke katalógust (színéről kapta ezt a nevet) az I. emeleti katalógus folyosón állították fel a könyvtár főépületében. Ez a katalógus, mint a neve is jelzi, elsősorban az olvasók, a kutatók igényeit hivatott szolgálni. 210