AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Wix Györgyné: Az állományi teljességre törekvés lehetőségei és korlátai. (A patriotika gyűjtés hiányainak retrospektív pótlása)

vagy két leveles régi értesítők kisnyomtatványként a Kisnyomtatványtárba. Nemcsak az analitikus felvételekkel elkényeztetett mai olvasó, de az ilyesfajta kiadványok kettős feldolgozási gyakorlatán nevelkedett gyarapító is elfogadhatja valósként e dokumentumok hiányát. Ezen a helyzeten csak a rekatalogizálás szinte már unalomig ismételt, de sajnos munkaerő-kapacitással nem dotált követelménye, illetve annak végrehajtása segítene. (A Hírlaptárban ez meg is indult, s ugyanígy egy időben a könyvraktárban is, ám gyarapítói és feldolgozói-szakozói kapacitás hiányában utóbbi abba is maradt.) Szinte mondani sem kell, hogy egy aktív retrospektív beszerzésnek széleskörű állományfeltáró munka lenne az előfeltétele, nehogy olyan dokumentumok után kutassunk országszerte, amelyek békésen meghúzódva már szerepelnek állományunkban. Különösen az ún. Díszművekre, valamint azokra az állományrészekre, amelyeknek 400 000-rel stb. kezdődő numerus kurrens jelzetük van ugyan, de címleírásuk még a régi müncheni rendszer szerinti és kézírásos, vonatkozik ez a követelmény, mert ebben az anyagban terjedelmes könyvek lappanganak címleírás nélkül, vagy ma már felismerhetetlenül eltorzított címleírási megoldásokkal. Tisztában vagyunk azzal, hogy az állományi feltártság, vagy jobban fogalmazva, feltáratlanság e problematikája széles körben ismert. Ez azonban nem elegendő a kérdés megoldásához, ahhoz a téma fontosságának felsőbb szerveknél való felismerése és megfelelő személyi dotációja volna szükséges. Teljességről szólva, feltétlenül szót kell ejtenünk az ún. raktári hiányokról is. Raktári állományunk ide-oda szállítása, fotóztatása, különböző feldolgozási megoldásokra való kikölcsönzése stb. megannyi lehetőség egy-egy mű elkallódására. (Aztán meg: már Kudora Károly is megírta a magyar könyvtárosság őskorában, hogy a könyvek legfőbb ellenségei a könyvtárosok. . .) De fenyegető az az új rendelet is, amely az elveszett könyvek térítési díját a jelenlegi antikvár érték összegében állapítja meg. Az 1961. évi felülvizsgálat idején a Gyarapítási Osztály egy deziderátajegyzékét mellékelték a vizsgálati jelentéshez. E jegyzék 50 — újra hasonlított — tételéből ma is hiány 10. Ez annál megdöbbentőbb, mert Bendetz Grafológiá'jáloól vagy „a" Fritz Kahnból minden előkerülő példányt megvásárolunk, s ugyanezt tesszük természetesen e művek közeli és távoli rokonaival, az okkultizmussal vagy a szexuálpathológiával foglalkozó keresett kiadványokkal. Egyébként az eltelt húsz évben könyvkiadásunk sokat tett annak érdekében — ha nem is tudatosan —, hogy raktári hiányaink csökkenhessenek: legalább Passuthot, Németh Lászlót ma már nem kell elérhetetlen darabként könyvtárból „kikölcsönözni" és „elveszíteni", s ugyancsak kapható Petőfi és Vajda összkiadás is. Az alapkategóriák azonban ma is azonosak az 1961. éviekkel: Best sellerek — krimik, okkult irodalom — erotika, szexuálpathológia, szórakozás — hobby (szakács-, kézimunka-, barkács-) és nyelvkönyvek idealista filozófusok művei. 200