AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Wix Györgyné: Az állományi teljességre törekvés lehetőségei és korlátai. (A patriotika gyűjtés hiányainak retrospektív pótlása)

3. Az OSZK patriotika állományának teljessége és feltártsága Eddigi fejtegetéseink mind voltaképpen ahhoz a kérdéshez vezettek, menynyire teljes az OSZK nemzeti könyvállománya? Válaszunk e kérdésre, ha eddigi elemzéseinket nézzük is, nyilvánvalóan nem lehet egyértelmű. Más és más a teljesség foka, ha a különböző századok vagy évkorok könyvtermését vizsgáljuk, ha földrajzi szempontokat veszünk figyelembe (pl. Budapest és a vidék könyvtermése, olyan országok produkciója, amelyekkel szoros volt a kulturális kapcsolatunk, s olyanoké, amelyekkel véletlenszerű stb.). Ugyancsak más a helyzet a magyar nyelvű és idegen nyelvű hungarikumok, sőt a hazai magyar és idegen nyelvű nyomtatványok teljessége terén, nem szólva arról, hogy egyes tartalmi csoportok, kiadványtípusok tekintetében is különböző a hiányok aránya. így pl. eddig közölt táblázatainkból leolvasható volt, hogy a régebbi francia nyelvű nyomtatványok terén 75% körüli, a vidéki nyomdahelyek esetében — nyomdahelytől függően — 80—90% körüli, gyermek- és ifjúsági könyvek terén szintén 75%-ot megközelítő az OSZK teljessége. Ennél hiányosabb állományrészek is akadnak, így pl. bizonyos erdélyi nyomdahelyek, amelyek a maguk korában nem magyar nyelvű produktumokkal bővítették a hazai könyvtermést — mint pl. Brassó, Nagyszeben stb. —, vagy az olyan — elődeink által legjobb esetben is szekundernek tekintett időszakos kiadványok mint értesítők, egyházi schematizmusok, szertartásrendek. E hiányműfajok olykor „kereszteződnek", kumulálódnak azok a jellegzetességeik, amelyek következtében az állományból hiányoznak. Egy 18. századi erdélyi minikönyv, egy vidéki nyomdában, kis példányszámban, bibliofilek vagy a szerző családtagjai részére megjelentetett gyermekkönyv például, szinte biztosra vehetően nem került be állományunkba. Az ilyen „hibrid"-ek szerencsére ritkák, s ezért nyugodtan állíthatjuk, hogy a tipikusan hiányos állományi műfajokban sem lehet 20—25%-nál több a meg nem levő címek száma, természetesen a 16 — 17. századtól, ill. a csak irodalmi adatokból ismert és nem bizonyítottan létrehozott címektől eltekintve. Egy — legalábbis számunkra — meggyőző példával még szeretnénk ezt a véleményt alátámasztani. Két igen illetékes és a forrásnál levő szerző, Péter László és Reguli Ernő összeállították a Szikra kiadó szegedi tevékenységének címanyagát.

37 1944-ben, amikor Budapest még nem szabadult fel, s így kötelespéldányszolgáltatásban sem részesülhetett, 14 címet publikált Szegeden a Szikra, ill. ennyit tudtak e veszendő, brosúrákban túltengő, kiadói termésből a szerzők összegyűjteni. A külön kötetben közreadott 1944. évi bibliográfiában e 14 tételből egy nem szerepel, míg négynek nincs OSZK lelőhelye. Véletlenül, csak az azonos címkezdet következtében, egy további Szikra kiadványra is sikerült rábukkanni, s ezzel az 1944. évi szegedi Szikrakiadványok száma 15-re nőtt, míg OSZK-hiány 5 volt. Ez extrémen ritka anyag, s íme, egyharmadnál itt sem rosszabb a meg nem levő címek aránya. 37. Péter László—Reguli Ernő: A Szikra kiadó szegedi tevékenysége. = Magyar Könyvszemle 1966. 3. sz. (A bibliográfiai rész: 252-253. 1.) 197