AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Wix Györgyné: Az állományi teljességre törekvés lehetőségei és korlátai. (A patriotika gyűjtés hiányainak retrospektív pótlása)

2. táblázat Összes könyvtermésünk 1975-ig századonként (1910-ig a külföldön megjelent magyar nyelvűek is) 1600-ig 1000 cím 1601-1700 5 000 cím Kiegészítésekkel 1701-1800 25 000 cím 1801 — 1900 84 000 cím Kiegészítések nélkül 1901 — 1944 244 000 cím 1920-ig kiegészítések nélkül, 1921-től válogatással 1945 — 1975 170 000 cím Az ún. füzeteket is figyelembe véve összesen 529 000 cím E táblázatot vizsgálva, s a 20. századot a még hátralevő 25 esztendővel kiegészítve el kell fogadnunk az RMNY szerkesztőinek azt a vélekedését, hogy századonként ötszörösére emelkedik a könyvtermés. Ezt a megállapítást a 19. század adatai ugyan cáfolni látszanak, ám ezek kiegészítések nélküli egykorú gyűjtéseken alapulnak, s ugyanígy a 20. század első két évtizedének adatai is. Ha további becslésünk alapjául egy újabbkeletű és igen pontos gyűjtést veszünk, Szegleti Ildikó kiváló kimutatását a Veszprém megyei nyomdák teljesítményéről,

18 akkor valósnak kell tekintenünk a századonkénti ötszöröződést. Szegleti Ildikó eredményei szerint: a Magyar Könyvészet összes adata új cím-gyűjtés a veszprém megyei nyomtatványokról évkor: 1860—1920 1009 cím 1472 cím. Elhagyva régebbi könyvészeteinkből a különlenyomatokat, s a külföldi címeket, viszont tekintetbe véve a pótlásokat, a 19. századra minden túlzás nélkül becsülhetünk 125—130 000, a 20-ra 600—620 000 művet. így végső fokon 750—800 000-re kell becsülnünk a 2000-ig előállított hazai nyomtatványok számát. Úgy véljük, hogy ezzel a statisztikai számítgatások kérdését — és az olvasót — már eléggé kimerítettük. Tekintsünk el tehát a további mennyiségi becslésektől és kíséreljük meg a hiánykiegészítések kérdéskörét egy esetleges hiánylista, hiánykataszter összeállítása szempontjából vizsgálni. 2. Egy hiánykataszter összeállítási munkálatai, forrásai Hiányokat — mint már említettük — pótolni kétféleképpen lehet: — passzívan, vagyis a véletlenszerűen kínálkozó anyag (antikvár válogatás, fölöspéldány-jegyzékek stb.) szelekciója és a kijelölt tételek hasonlításából adódó hiánymegállapítások útján; — aktívan, bibliográfiákból, helyi kutatásokból adódó címanyag hasonlítása, s az így megállapított hiányok lelőhelyének megállapítása, majd másoltatásuk útján való pótlásával. 18. Szegleti Hdikó: Veszprém megye nyomdászata 1860—1920. Veszprém 1978. 6.1. 181