AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Wix Györgyné: Az állományi teljességre törekvés lehetőségei és korlátai. (A patriotika gyűjtés hiányainak retrospektív pótlása)

száma 12 000, az idegen nyelvű hungarikumoké 50 000, Összesen tehát 62 000 volt.

10 Az időközben megjelent könyvanyag ez idő tájt évi 800—1000 lehetett,

11 így tehát a 18. századvégi 31 000-hez még további 30 000-et számolva, kb. 54—60 000-re becsülhetjük a hazai, ill. magyar nyelvű nyomtatványanyagot. Ha a Jankovich-gyűjteménynél is ugyanazt az arányt tételezzük fel a hazai és külföldi könyvtermés között, mint amelyet Somkúti Gabriella a Széchényi gyűjteménynél megállapított (elég rossz arány ahhoz, hogy ne becsüljük túl a teljességet), vagyis 38,2%-ra tesszük a külföldi hungarikumok arányát, akkor úgy vélhetjük, hogy a Jankovich-gyűjtemény mintegy 38 000-rel növelte a könyvtár hazai és magyar nyelvű állományát (köztük természetesen számos duplummal is). Időközben azonban az alapgyűjtemény egyéb forrásokból is gyarapodott, hiszen már a legelső időkben évi 300 körül volt az adományok száma,

12 s így joggal vélelmezhetjük, hogy a nemzeti gyűjtemény teljessége a hazai és magyar nyelvű anyagot illetően 50% körül lehetett. Ilyen körülmények között, amikor 30 év leforgása alatt az állomány hazai és anyanyelvi nyomtatványanyaga megkétszereződött, a gyűjtés teljességére vonatkozó remények nem bélyegezhetők romantikus ábrándnak. Az alapítás óta eltelt majdhogy két évszázad alatt óriási változás állt be a könyvtermelésben. Már régen nem gondolkozhatunk ötjegyű számokban. Nézzük meg először a magyar könyvtermés alakulását nemzeti bibliográfiáink tükrében. (Az adatok — kivéve az egyes ciklusok előszavában megadott számokat — terjedelem és az egy lapon szereplő hazai és magyar nyelvű címek átlaga alapján becsültek). (Lásd az 1. táblázatot a 180. oldalon). Statisztikai adatainkban azonban bizonyos értelemben „almát és körtét" adtunk össze. A különböző évkörű könyvészetek ugyanis más és más anyagot ölelnek fel. Vannak, amelyekben kisnyomtatványok, időszaki kiadványok és külföldi nem magyar nyelvű kiadványok, ismét mások, amelyekben a külföldi magyar anyag, végül — különösen a 20. század első két évkörében — a különlenyomatok duzzasztják a számokat. A két utolsó, modern szempontok szerint összeállításra került, könyvészet ezzel szemben tartalmilag erősen válogatott. Hogy milyen szigorú lehetett e tartalmi válogatás, arra Varga Alajosnénak a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése statisztikáira alapozott összeállításából vett adatok utalnak,

13 amelyek szerint 1945—1960-ban 35 709 könyv és 46 384 füzet jelent meg, ahol Könyv — „minden nem időszaki jellegű — elsősorban nyomdai úton előállított — mű, amelynek belső terjedelme legalább 48 oldal, Magyarországon adták ki és szerepel a Nemzeti Bibliográfiában". 10. Berlász Jenő: Jankovich Miklós könyvtári gyűjteményeinek kialakulása és sorsa. = Az Országos Széhényi Könyvtár Évkönyve 1970—1971. 143. 1. 11. Berlász Jenő: Az Országos Széchényi Könyvtár története. Bp. 1981. 113. 1. (Markos Béla nyomán.) Megjegyezzük, hogy éppen a Markos Béla által összeállított nyomdászmutató adatainak számbavétele 1798—1800 táján évi 450 cím körüli mennyiséget eredményez, s ez feltehetően a 19. század első éveire is érvényes még. 12. Berlász Jenő: Az Országos Széchényi Könyvtár története. 120. 1. 13. üo. 179