AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Haraszthy Gyula: Kísérlet az Országos Széchényi Könyvtár anyagi gondjainak megoldására (1924-1938). Könyvaukciók

költségvetésből „élő" és gazdálkodó intézményeknek: ismét lépéshátrányba kerültek.

4 A kultusztárca a leginkább elhanyagolt területek közé tartozott, s így nem csodálkozhatunk, hogy a Nemzeti Könyvtár is alig tengette életét.

5 Hóman Bálint történész, az Egyetemi Könyvtár tisztviselője, elődjétől, Melich János nyelvész-professzortól 1922. december 27-én vette át az Országos Széchényi Könyvtár igazgatását. Melich korszakának nehézségeiről Hóman Bálint a Magyar Könyvszemle 1924. évi kötetében

6 emlékezett meg jelentésében. Hóman — ekkor még — nem lévén „hivatalos" kultúrpolitikus — igen erős hangon és teljes joggal bírálta az akkori kormányzat művelődési intézkedéseit, könyvtárügyi gyakorlatát: „Melich János a legnehezebb időben, súlyos körülmények közt állt országunk legnagyobb tudományos könyvtára élén... küzdenie kellett a felső hatóságok meg nem értésével, a krajcáros takarékoskodásnak kulturális, sőt államgazdasági szempontból is igen káros rendszerével. Az «inter arma silent Musae» elvének hódoló háborús hagyományok kulturális intézeteinken akarták megtakarítani a hadviselés kiadásait. .. Könyvtárunk békében is szűkös átalányának időnkénti emelése mindig megkésve érkezett és sohasem állott arányban a hirtelen magasbaszökő árakkal, pénzünk értékének fokozatos gyors csökkenésével. Hovatovább nemcsak az intézet tervszerű fejlesztéséről, hanem a külföldi könyv- és folyóiratanyag célszerű kiegészítéséről is le kellett mondani, sőt a legsürgősebb napi munkálatok ... sem voltak teljesen végrehajthatók. . . Még igazgatósága utolsó hat hónapjában, 1922. július—decemberig is mindössze 225 000 félévi átalánnyal rendelkezett." Természetesen Hóman is azok közé tartozott, akik nagy reményeket fűztek a gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter által létrehívott Országos Magyar Gyűjteményegyetem szervezéséhez, (1922. évi XX. te), ennek pénzkezelési rendszeréhez, a költségvetés keretében végrehajtott „kielégítő" gondoskodáshoz. Szóbanforgó jelentésében mégis kénytelen volt bevallani, hogy a fokozódó infláció mindezt szinte a semmivel tette egyenlővé. 4. „Magyarország végül is tőkés fejlődésének két világháború közti szakaszában Európa lassabban fejlődő országai közé süllyedt... Míg tehát az első világháború előtt a magyar gazdaság növekedési üteme kiemelkedőnek számított, a háború után a jóval magasabb fejlettségi szinten álló országok üteméhez képest is lemaradt. Az ország gazdasági elmaradottsága tehát fokozódott." A 2. számú jegyzetben idézett mű, 761 — 762 1. 5. Igen jellemző erre az a tény is, hogy még az állami alkalmazottak között is gyengén fizetett könyvtárosoknak ezekben az években maguknak kellett a könyvtári munkához szükséges írószerekről gondoskodniok (1. az 1923. évi 6000 ME. sz. kormányrendelet 31. pontját, továbbá az 1924. évi 17. törvénycikk alapján kiadott 500 ME sz. rendeletet). Schiller Rezső múzeumi gazdasági igazgató még a következő évben is kénytelen volt felhívni erre az OSZK munkatársainak figyelmét. (OSZK Irattár. 365/1925. jún. 20.) Kortörténeti szempontból sem érdektelen az igazgató köriratának vonatkozó részét pontosan idézni: „Az állami és vármegyei tisztviselők és egyéb alkalmazottak irodai szereket (tollat, tollszárat, irónt, itatópapírt, törlőgumit stb.) és különféle irodai felszerelési tárgyakat (tintatartót, papírvágó ollót, vonalzót stb.) természetesen nem kaphatnak, az ily cikkekről tehát saját maguk kötelesek gondoskodni." (Kivétel a fekete és színes tinta, vagy ahol szükséges, a színes ceruza igen takarékos kiszolgáltatása természetben.) 6. 1924. 106. 1. 156