AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)
II. A könyvtári munka elvi és gyakorlati kérdései - Borsa Gedeon: A 16. századi nyomtatványok átfogó regisztrálásának terve
\ A két különböző célkitűzésű munkálat egészséges munkamegosztás keretében és megfelelő szervezés esetén hatékonyan kiegészítené, ill. támogatná egymást. A „Corpus" leírásának szerves részét alkotó elemek felsorolását zárva még meg kell említeni annak a példánynak pontos közlését, amelynek alapján az ismertetés és a reprodukálás történt. Utoljára maradt, de nem fontossági sorrendben, az egyedi sorszám, amelyet minden leírás megkapna. A fentiekben előadottak alapján — remélhetőleg — felrajzolódott már körvonalaiban, hogy miként is nézhetne ki a „Corpus". Minden bibliográfiai egység tehát külön-külön tételt képez. A leírás egyrészt reprodukciókból (legalább a címlapról minden esetben), másrészt szöveges ismertetésből állna. Ez utóbbin belül azután megkülönböztethető a rövid címleírás, továbbá az azonosítást segítő, részletes adatok (kolláció, „ujjlenyomat" stb.). Mindezek elhelyezése alig vesz nagyobb felületet igénybe, mint egy nemzetközi méretű, könyvtári katalóguscédula. Nagyobb alakú, kézikönyv méretű kötettel számolva annak lapjain egyenként 8 — 10 leírás is elférhet, vagyis egy testes, de még mindig jól használható, 1000—1250 lapot tartalmazó kötetben tízezer. Az előzetes becslésben szereplő kb. félmillió 16. századi nyomtatvánnyal számolva tehát összesen ötven kötetre lenne szükség a „Corpus" leíró részének publikálásához. Ez a mai, hatalmas, nem ritkán több száz kötetből álló katalógus vállalkozások mellett szinte eltörpül. Mutatók Az így publikálásra kerülő, leírókötetek anyaga rendezetlen, amiről az alábbiakban még szó lesz, ezért a megfelelő áttekintést egyidejűleg mutatókkal szükséges biztosítani. Csakis ennek segítségével lehet a leírásokban szereplő töménytelen adatot hasznosítható módon áttekinthetővé tenni. Milyen mutatók jöhetnek itt számításba? A minimális igény e tekintetben a szerző neve, ill. az anonymák címe, valamint az impresszum adatainak (nyomdahely, nyomdász és kiadó) kivetítése. A leírás bővítése esetén további hasznos segítséget nyújtó mutatók készíthetők, ill. a most említett alapmutatók még finomíthatok. A címlapon álló szöveg kezdetének pontos és mechanikus mutatózása sok anonym, vagy problematikus kiadvány azonosíthatóságát segítené. Más szövegrészek (pl. a második ív első sorának) hasonló közlése esetén az ezekből géppel összeállítható betűrendes mutató módot nyújthat a címlap nélkül fennmaradt példányok azonosítására. Márpedig az ilyen és ehhez hasonló hiány a 16. századi nyomtatványok esetében sajnos nem túl ritka. De számításba vehető további, a nyomtatványok azonosításához hasznos segítséget nyújtó mutatók létrehozása is pl. az „ujjlenyomat"-ról, a kollációról. A „Corpus" sorszámának rendjében lelőhelymutató készülhet, amelynek részleteiről később lesz szó. A mutatók adatai — a lelőhely kivételével — mind fellelhetők a „Corpus" leíró részében, így ezek betáplálása számítógépbe nem jelent problémát. Megfelelő program alapján a gép rendezi, majd kiírja a mutatókat, amelyek azután a leíró kötetre történő sorszámhivatkozással és azzal 141
