AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

II. A könyvtári munka elvi és gyakorlati kérdései - Borsa Gedeon: A 16. századi nyomtatványok átfogó regisztrálásának terve

vonala egyre javult, akárcsak az elméleti teljességhez történő közelítés. Ludwig Hain (1826—1838) e téren máig is alapvető összefoglalását W. A. Copinger (1895—1902) és Dieter Reichling (1905—1914) egészítette ki. Ilyen előzmények után jutunk el az általános bibliográfiák áttekintése során a 20. századig. 1903-ban a porosz, majd általában a német könyvtárak 15. századi nyomtatványainak leltározásából indult ki és vált az egész világot átfogó vállalkozássá a „Gesamtkatalog der Wiegendrucke" (GW). Ez nem kevesebbet, mint a Gutenberg találmánya segítségével előállított valamennyi 1501 előtt készült nyomtatvány bibliográfiailag igen igényes leírását, továbbá az összes ismert példány rögzítését tűzte maga elé. Miután immár mindenki előtt világossá vált, hogy az ilyen rendkívül kiterjedt munkálat többszörösen meghaladja egyetlen ember erejét, a GW-t eleve kollektív munkaként tervezték. A már felsorolt, jelentős előzményekre támaszkodva a jó szervezésnek volt köszönhető, hogy szakértő munkatársai — az első világháború okozta kényszerű kiesés ellenére — már 1925-ben megjelentethették a betűrendes kiadvány első kötetét. A második világháború a 9730. tételnél a ,,Federicis" címszónál azután tartósan megakasztotta a folyamatos publikálást. Az NDK berlini, nemzeti könyvtárában, a Deutsche Staatsbibliothekban újra megindított munkálatok eredményeként a hetvenes években sikerült a 8. kötet megjelentetését a „Flühe" címszóval a 10 101. tételszámmal befejezni. A szerkesztés munkája most már töretlenül folyik, így remény van további kötetek közreadására. A viszonylag igen teljes áttekintéshez az nyújtja a GW számára az immár igen szilárd alapot, hogy világszerte majd minden jelentősebb gyűjteményben feltárták az ősnyomtatványokat. A könyvtárak egész sora jelentette már eddig is nyomtatott formában az ilyen kiadványok katalógusát, amelyek közül kimagaslóan a legjelentősebb a londoni British Museum-é (mai neve: British Library). Nagyon fontos, hogy mind több ország összefoglaló ősnyomtatvány-katalógusa is napvilágot lát. Időrendben ezek sorát az USA nyitotta meg (1919), amelyet Belgium követett (1932). Magyarország (1970) és Lengyelország (1971) után az igen fontos és gazdag olaszországi katalógus is elkészült, amelynek 1943-ban megkezdett publikálása az 1981-ben megjelent zárókötettel fejeződött be. Természetesen még évtizedekre lesz szükség ahhoz, hogy a GW munkálatai teljesen befejeződjenek. A szerkesztőség azonban folyamatosan végzi a világon bárhol megjelent és az ősnyomtatványokra vonatkozó publikációk figyelését. Az összegyűjtött adatokat nyilvántartásaikba bevezetik. így Berlinben mindig pontos felvilágosítással tudnak szolgálni a GW-ben még meg nem jelentetett művekről is. Hatalmas eredmény ez, hiszen a 15. század mintegy 30 000 féle nyomtatványának közel félmillió példányáról van szó. A 16. századi nyomtatványok bibliografizálása A fentiekben tehát megnyugtató helyzetről lehetett beszámolni a 15. századi nyomtatványok regisztrálását illetően. Azonban az ún. „régi nyomtatványok" időhatárát nem itt, hanem — nemzetközileg ma már szinte általánosan elfogadottan — az 1800. és 1801. évek között kell keresni. A 16., 17. és 132