AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

II. A könyvtári munka elvi és gyakorlati kérdései - Zircz Péter: A könyvtári szakfelügyelet

Az egész problematika könnyebb áttekintése érdekében Futala ismerteti a szakfelügyelet új rendjében kialakult új felügyeleti-módszertani hierarchiát. Eszerint: — az általános (tanácsi) felügyelet a központi instrukciók és a helyi szükségletek ismeretében irányít, — a szakfelügyeleti vizsgálatok összegyűjtik az irányításhoz szükséges információkat, és javaslatokat tesznek az általános felügyeleti és módszertani-gondozási (!) tennivalókra, — az általános felügyelet a szakfelügyelet útján (ezúttal már az állandó szakfelügyelőkről van szó) ugyancsak tájékozódik, de az állandó szakfelügyelők feladata a módszertani tevékenységet végzők informálása is a módszertani jellegű tennivalókról). Ámbár, ha a bűvös ,,szakfelügyelet" és a „szakfelügyelő" szavakat behelyettesítjük a megyei könyvtár fogalmával (amelyre az elképzelés szerint optimális esetben a szakfelügyelet alapozódnék), akkor az egész konstrukció egy fokkal kevésbé bonyolult, mégis meg kell állapítanunk, hogy a szerző érvelése kissé erőszakolt. Meg kell jegyeznünk, hogy ismereteink szerint nem ő a hibás ebben, hanem az a központi akarat, amely azonos sémára erőszakolta a könyvtárak és a művelődési otthonok működése feletti felügyelet ügyét. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy az illetékes tanácsok — mint ez az idézett cikkből kiolvasható — meglehetősen sokat kínlódtak a szakfelügyeleti rendszer bonyolult konstrukciójának megvalósításával. A „szakfelügyeleti utasítás" értékelése: Előnye, — hogy egyesítette a tanácsi és szakszervezeti könyvtárak általános (és szak) felügyeletét, és ezáltal közelebb került — az egységes megyei könyvtárpolitika megvalósításához. Hátránya, — hogy az előbbiek szerint egyesített (tanácsi és szakszervezeti) felügyeletet kiszakította az ágazati felügyelet rendszeréből (az utasítás megalkotóinak elképzelése szerint ez az előbbivel párhuzamosan, attól szinte függetlenül léteznék, vagy pedig csak a megyei tanácsok művelődésügyi osztályáig érne el. Pedig mit ér egy szerv ellenőrzése a felügyelete alá tartozó intézmények működésének vizsgálata nélkül ?) — hogy bár tett egy lépést az egységes megyei könyvtárpolitika kialakítása felé, ez a lépés tétova volt és megállt a félúton: nem terjesztette ki a felügyeletet az „egyéb" (felsőoktatási, szak- stb.) könyvtárakra is, — végzetesen összekeverte a felügyeletet a módszertani-instruáló tevékenységgel (amit fokozott az a ki nem mondott gyakorlat is, hogy módszertani munkatársak szakfelügyelői megbízásokat kaptak), — végtelenül bonyolult — mondjuk ki: bürokratikus — munkamegosztást irányzott elő az általános felügyelet, a szakfelügyelet és a módszertani tevékenység között. 121