AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1980. Budapest (1982)

II. A könyvtári munka elvi és gyakorlati kérdései - Zircz Péter: A könyvtári szakfelügyelet

tárügy továbbfejlődéséhez, de a hetvenes évek elején megindult átszerveződési folyamathoz (centralizálás = központi ellátó rendszerek kiépítése) már nem bizonyult kellőképpen rugalmasnak. Az irányítás egyre inkább a szövetséges, autonóm köztársaságok szintjére került, a SZU Kulturális Minisztériumának könyvtárügyi irányítása munkájának középpontjába az elvi irányítási tevékenységet helyezte. A hetvenes évek közepén a Könyvtári Főfelügyelőség hivatalosan is megszűnt, helyét a minisztérium szervezeti egységeként működő Könyvtárügyi Igazgatóság foglalta el, ugyanakkor jelentősebb — elvi és operatív — döntési szerephez jutott a minisztérium mellett működő, eredetileg tanácsadó szerepet betöltő Könyvtári Tanács (később ágazatközi könyvtári tanáccsá szerveződött át). A mi „szakfelügyelet" fogalmunknak megfelelő tevékenység tudomásunk szerint nem folyik, ugyanakkor azonban érdemes felfigyelni arra az igyekezetre, amelynek keretében — épp a központi ellátó rendszerek létrehozásával összefüggésben (a különböző felügyeleti rendszerekhez tartozott könyvtárak szervezeti integrálásával) — egységes, területi felépítésű könyvtári szervezet felépítését vették célba. Hozzá kell tenni, hogy e téren a tanácsi és szakszervezeti könyvtárak egységes szervezeteinek kialakításával máris jelentős eredményeket könyvelhetnek el. A Csehszlovákia Nemzetgyűlése által 1959. július 9-én elfogadott 53/1959. sz. törvény (a könyvtárak egységes rendszeréről) értelmében az Iskolaügyi és Kulturális Minisztérium felelős a közvetlen felügyelete alá tartozó könyvtárak irányításáért, ezen kívül kötelessége figyelemmel kísérni az egységes rendszerhez tartozó könyvtárak működését és az illetékes hatóságoknak a megfelelő intézkedések kiadására javaslatot tenni. A törvény lényeges funkciókat hárít — a könyvtárak működésének és irányításának a tekintetében — a „nemzeti bizottságokra" (tanácsok). A törvény értelmében „nemzeti bizottságok igazgatási területük politikai, gazdasági és kulturális szükségleteinek megfelelően biztosítják az alapfeltóteleket az egységes rendszer könyvtárainak tervszerű működéséhez". A nemzeti bizottságok e munkájukban — a törvény 9. §-a értelmében — könyvtári bizottságokra támaszkodnak, amelyek tagjait a nemzeti bizottságok nevezik ki a különböző típusú könyvtárak legkiválóbb szakembereiből. A közvetlenül a nemzeti bizottságokra háruló feladatokat kulturális felügyelők látják él. Nem tartalmaz rendelkezést a könyvtári (szak)felügyeletről a lengyel könyvtári törvény (1968. évi, április 9-i törvény) sem, mindössze arra kötelezi az országos hatáskörű szerveket, hogy könyvtári vonatkozású rendelkezéseiket a kulturális és művészeti miniszterrel egyetértésben adják ki. A kulturális és művészeti miniszternek a közművelődési könyvtárak felett közvetlen felügyeleti joga van. A Német Demokratikus Köztársaság 1968. évi könyvtári jogszabálya a felügyelet, illetőleg irányítás vonatkozásában a következőket tartalmazza : „A miniszterek, az egyéb központi állami szervek vezetői és a megyei és járási tanácsok elnökei határozzák meg a könyvtári munka tartalmára, irányítására és szervezetére vonatkozó alapelveket a saját területükön. . . A könyvtári munka elvi kérdéseit az állami szervek vezetőinek meg kell tanácskozniuk a Német Könyvtáros Szövetséggel." 112