AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: A csízió ellenlábasai és utóélete

mondást ebben az írásban. Ilyen körülmények között viszont az OSZK-n belül az átlagosnál behatóbb belső vizsgálódásra is lehetőség nyílott: kötelespéldánynaplók használata, elveszett munkák rekonstruálása a katalógusok alapján stb. Mindez elfogadhatónak tűnik olyan írásban, amely az OSZK évkönyvében jelenik meg. Az első világháború előtt a nagy budapesti ponyvakiadók számos munkát a magyarral párhuzamosan megjelentették a legnagyobb lélekszámú hazai nemzetiségek nyelvén is: németül,

144 horvátul, szlovákul stb. Bár ezekkel az összefüggés teljesen világos és egyértelmű, a magyar csízió utóéletének vizsgálata során az idegen nyelvűek csak a legszükségesebb összevetést szolgáló szűk teret kaptak, miután ezek behatóbb vizsgálata nem volt cél. Bár a csízió elemeit tartalmazó álmoskönyvek a ponyvakiadóknak csupán szerény kis részét teszik ki, ezekben is jól lemérhető az a változás, amely e téren a kiegyezést követően kialakult. A kisebb és főleg vidéki kiadók és nyomdák helyett a művek túlnyomó többségét egyre inkább néhány fővárosi cég jelentette meg szinte nagyüzemi módon. Jól mutatja ezt a több nyelven, párhuzamosan történt és már említett kiadási mód is. Ugyanezt mutatja a piaci igényekhez pontosan igazodó megoldás is az álmoskönyvek esetében: a terjedelmesebb és így drágább, nagy álmoskönyvek mellett készültek kisebb, ezért jóval olcsóbbak is. Ez a kettős választék szinte valamennyi nagyobb cégnél megfigyelhető. Az első világháborút követően a nemzetiségek számára a budapesti kiadók a továbbiakban nem jöttek már számításba. Sőt a magyar anyanyelvű lakosság helyi igényeinek kielégítésére ismét fellendült a fővároson kívüli publikálás pl. Erdélyben, a Felvidéken, az USA-ban. A második világháború utáni években néhány próbálkozás történt a korábbi kiadói vállalkozások felújítása terén a ponyváknál is, de a nyomdák, ill. a kiadók államosítása 1948-ban ennek egyszeriben véget vetett. Külön figyelmet érdemel a „csízió" szó használata a könyvcímekben. Wajditsnál 1886-ban az ,,álmoskönyv"-höz még független mondatban csatlakozik a Csízió, népszerű csillagászat. Ez tehát az eredeti magyar csízió planétáskönyv, vagyis a népi asztrológiai írás jellegét hangsúlyozza. Ugyanez a helyzet mind a Bartalits-, mind a Müller-féle csízióátdolgozásoknál.

145 Később a csízió szó a könyvcímekben az álmoskönyvnek mellérendelt főné vpár jaként szerepelt (pl. Valódi egyptomi álmoskönyv és csízió), ill. melléknévvé alakulva az álmoskönyv jelzőjévé vált (pl. Csíziós képes álmoskönyv). Ez semleges, átmeneti helyzetet jelentett. Kialakult ugyanis időközben a csízió szó új, nyelvészetileg harmadikként nyilvántartott értelme: „álmoskönyv—jóskönyv".

146 Az első világháború után már határozottan ebben az értelemben használják (pl. „Csízió, vagyis minden jóslás tudománya"). Tehát elhomályosult a „csízió" szó korábbi, az eredeti, „versbe szedett ünnepnaptár"-t követő második, „népszerű tudományos leírás" értelme is. Ebben nagy szerepe volt éppen a csízió átdolgozásának, ill. életképesnek 144. 88. jegyzet 45. 1. 145. 3. jegyzet. 146. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. I. Bp. 1967. 544. 1. 511