AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Markovits Györgyi: Az Éjféli Kiadó

kedetre volt szükség, az országon belül, eleinte azonban a tettre kész értel­miségiek egymástól távol, elszigetelten állottak. 1941 szeptemberében Jean Paulhan megkérdezte Debű-Bridelt, akar-e kapcsolatba lépni Jacques Decour-ral, a Francia Kommunista Párt tagjával. ő boldo gan ragadta meg az alkalmat, s együttesen szervezték meg az írók Nemzeti Szövetségét. Már előzőleg is indultak kezdeményezések, hogy ,,a farkasok hangos üvöltésével szemben az ellenállás csendes-titkos hangját hallassák", ezért indították Decour, Guéhenno, Paulhan és a magyar Politzer György a Szabad Gondolat — Pensée Libre című folyóiratot, amelynek nyom­dája tragikus módon a Gestapo kezére került. Ekkor határozták el a Lettres Francaises indítását, mely tovább élt a háború befejezése után, s melynek végig munkatársa volt Vercors is. Debű-Bridel és Vercors közös barátja, Pierre Lescure javasolta az illegális könyvkiadó, az Editions de Minuit létrehozását. Az alapítók Nyilatkozatot adtak ki, melyben kifejtették a ki­adó célját: ,,. .. Vannak még Franciaországban, akik nem ismerik az előszobákat ós elutasítják a jelszavakat. Mély meggyőződésük, hogy a gondolatokat kifejezésre kell juttatni. Nyilvánvalóan azért, hogy befolyásolják mások gondolkozását, de főleg azért, mert a szellem megsemmisül, ha nem jut kifejezésre... A nevek nem fontosak. Nem a kis személyi hírnevekről van már szó. Nem számít a nehéz út. Az ember szellemi tisztaságáról van szó." ,,A nevek nem fontosak. . ." ők az ügyet tartották fontosnak, így tehát — mint Vercors-t illetően erről már szó esett — az ismert nagy írók eltűn­tek, s helyettük új, ismeretlen, rejtélyes nevek álltak a kis könyvek borító­lapján. Vercors az első kéziratát — saját elbeszélését, akkor már felvett álne­vén — 1941 októberében adta át Lescure-nek, anélkül, hogy a szerző szemé­lyét elárulta volna. A papírt a nyomdász Aulard adta ajándékba, az indulás­hoz nélkülözhetetlen ötezer frankot pedig Debré professzor, az Orvosi Aka­démia tagja, a későbbi Nemzeti Front elnöke. 1943 nyarán Vercors neve szinte az egész világon ismertté vált. Aulard kis nyomdájában háromszáz­ötven példány készült A tenger csendjé-hől, s az új típusú antifasiszta iroda­lomnak ez a remeke már a háború alatt több nyelven terjedt. A holland clandestinus irodalom bibliográfiája, melyet 1977-ben adott ki az amszter­dami könytár, regisztrálja például az 1944-es utrechti De stilte der see-t. Sem barátai, sem felesége és fiai nem sejtették, kit takar a Vercors-név, nem tudták írótársai sem. Szükség is volt a teljes konspirációra. Debű­Bridel könyvének tanúsága szerint 1942. február 20-án befejezték a kis könyv nyomtatását, s márciusra tervezték a terjesztés megkezdését, de óva­tosságból hat hónapot vártak vele, mert amikor deportált és agyonlőtt bará­taikra gondoltak, igazat kellett adniok Lescure-nek, aki a várakozást taná­csolta. Az első példányok egyikét Debré professzornak adták át; ő annyira el volt ragadtatva az elbeszéléstől, hogy azonnal néhány másolatot készít­tetett róla. Megkezdődött a találgatás; vajon ki a szerző. Egyesek Gide, mások Duhamel és Roger Martin du Gard nevét emlegették. Debű-Bridel Schlumbergerre és Marcel Arland-ra gyanakodott, Jean Paulhan Maurice Bedéit sejtette a Vercors-név mögött. 41 OSZK Évkönyve 641

Next

/
Thumbnails
Contents