AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Nemeskéri Erika: Cholnoky László pályája

fakad; megtalálhatná magát az életben — ott is, ahonnan kiszakadt, abban is, ahová került, de túlságosan nyersnek, durvának érzi magát az életet, s önnön lényét nem szeretné belekeverni ebbe a durvaságba, ezért ott is, itt is idegen. Lényének lényege abban van, hogy nem adja át magát az élet sodrásának. De fölvillan természetében az akaratlanság hajlama is. Ez is elegáns vonása azonban az ő jellemének. Nemtörődömsége halogatás; s élete csődje éppen ez a halogatásra alapított életvitel. Cselekvés helyett szemlélődés életének formája, s a lélek mélyben szunnyadó alkotó energiái aztán bosszút állanak a szemlélődön. A demiurgoszból démon, majd ördög lesz az ő lelkében, s csődje így szükségképpen úgy mutatkozik meg, mint önrombolás... Ez a negatív önigazolás vet fényt arra a már akarat nélküli, lelki züllöttségre, amiben Cholnoky valóságosan él. De ebből a valóságból konstruálja meg azokat az elbeszélésformákat, amelyeknek révén kora életérzésével mégis összeköttetésben tud maradni. Mint ahogy maga az alkotás az egyetlen szál élete e mély sodrában is, amely a teljes lezülléstől végülis megóvja. Sikert hozó nagynovellája megjelenésekor azt írja barátjának, Bitskey Lajosnak: „Halottaimból való feltámadásom emlékére ezt az elbeszélést felajánlom legkedvesebb három emberemnek. Éspedig 1. Legjobb, sőt egyetlen igazi jóbarátomnak: Bitskey Lajosnak. 2. Munkatársamnak, ingadozásaimban megtámasztómnak, viszont hanyattestemben hűséges hanyattesőtársamnak: Bitskey Lajosnak. 3. Egyetlen félelmes agyvelő-konkurrensemnek: Bitskey Lajosnak. Ez az utóbbi kitétel nem sok konkurrenciát látszik csinálni az ibolyának a szerénység szimbolizálásának terén, de tehetünk mi ketten arról, hogy kitekintvén kastélyunk színes, ódon üvegablakain apró fekete pöttyöket látunk ottlenn nyüzsögni."

30 Azért minősíti Cholnoky Bitskey Lajost hanyatteső társának is, mert részes az ő pokoljárásában. Bitskey hivatalnok volt, aki a nappali élet szürke egyhangúságából rendszerint a kocsmai éjszakák világába menekült. Amit nem mert nappal, megélte éjszaka. Olyan elánnal élte a kocsmázó-éjszakázó életet, hogy még Krúdy is ismerte. Elfelejtett költőként tartja számon a tabáni kocsmák régi törzsvendégét.

31 Cholnoky nyugtalanságát viszi-hordja barátjához, akivel néha ugyan évekig nem találkozik, de azután úgy érzik, hogy percig sem tudnak meglenni egymás nélkül, noha homlokegyenest ellenkezik a természetük. De egy-két titokzatos lelki srófjuk hajszálnyira „ugyanarra a kvintre" jár. „A különösen erős vonzalomnak azonban — a Régi ismerőst idézzük — mégis az lehetett a valódi titka, hogy a jóbarát a rejtőző, rendkívül finomlelkű megértők ma már kihaló szektájához tartozott."

32 Bitskey Lajos alakja sokszor megjelenik a Cholnoky-novellákban. Az alak változatai mind ugyanazt az elveszített harmóniát keresik a tabáni kiskocsmák alkonyi és éjszakai zajlásában. ,,A tabáni kiskocsmák világában — mondhatjuk Krúdyval —, ahol délutánonként azért is szokás az ivóasztal 30. OSZK, Kézirattár, Fond 192. 31. Krúdy Gyula: Jegyzet Cholnoky Lászlóról. = Reggel 1929. ápr. 22. és Krúdy Zsuzsa: Apám, Szinbád. Bp., 1975. 32. Krúdy Zsuzsa, i. m. 142. 1. 623