AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Nemeskéri Erika: Cholnoky László pályája

mintázta Cholnoky László.

13 Szülei kedvence, kedvére lustálkodhatik, egész gyerekkorát átbetegeskedte, „és csak otthon tanult, amit tanult, mert a Szmolenszky név akkor még sok mindent helyrehozott, könnyűszerrel."

14 A testvérei közt Jenő, a földrajztudós később szinte második apjává lett László öccsének, ugyancsak benne van a Régi ismerősben. A regényben „Sámuel a legidősebb testvér már gyermekkorában is fontos tudományos emberke volt, telve szeretettel és rajongással minden iránt, ami szép és gyengéd, ami új megismerést, új tudást rejt magában, visszahúzódott pajtásainak idétlen játékai elül, az öccseit pedig ha ilyesmikbe bonyolódtak, dorgálás helyett sajnálatos, érzékeny szavakkal térítette vissza a helyes útra."

15 A testvérek „maguknakvaló gyerekek voltak, . .. mindenféle különös halk játékokban lelték kedvüket."

16 A család Veszprémben „a megye székhelyén, a Kőkép utcai régi családi házban" lakott, „annak ablakaiból nézegették a fiúk a havas délutánokon a Bakony fehér ormait, a Séd-folyócska hófödte völgyének elomló, lágy körvonalait, a Vár égbeszökő boltozatait."

17 Nagy volt a korkülönbség a Cholnoky testvérek között. Jenő 1870-ben, Viktor 1868-ban született. „Hanem ezek a korkülönbségek — olvashatjuk a Régi ismerősben —, amelyek a testvéreket olyan messzire szokták sodorni egymás világától, őközöttük csak az alkonyat leszálltáig éltek, mert amikor felgyújtották a lámpát, a három fiú összebújt és amíg Sámuel valami tündérien bizarr mesébe kezdett, vagy hangosan olvasta Jókai valamelyik csodaregényét, a másik kettő dobogó szívvel, lehunyt szemmel várta azt a pillanatot, amelyben a történet gonoszaira lecsap a büntető végzet, amint ez Jókai istenien naiv, ragyogóan fantasztikus történeteiben a halál bizonyosságával következik. A nagyszerű hősök, a csodatudósok, a bosszúálló, de aztán bocsánatot osztó félistenek, az elmés kozőrök, a nemes rezignációba merült nagyszerű mártírok, a hideg fölényes asszonyevők mindegyike három lélekké szakadt akkor és a kósza lelkek a három fiúban éledtek meg ismét: azokban a percekben három Illavay Ferenc, három Lándory Bertalan, három Kárpáthy Zoltán, három Halil patrona hevert a szőnyegen, állát a kezére támasztva és nézte egymást az édes megdöbbenéstől és izgalomtól fátyolos szemével, mert a mesélő maga is átlendült a stilizált csodák világába. És ez azért volt így, mert a három fiú maga is olyan érzéseket hozott át magával erre a világra, amilyen a történetek hőseinek lelkét betöltötte: ők is másoknak érezték magukat, mint a többiek, ők is jók, nemesek, megbocsátok, kegyesek, hatalmasak, szépek és fölényesek vágytak lenni, ők is óhajtották a pompás szomorúságot, hogy magasztos örömmel és hálával zárhassák keblükre a vigasztalót; az ő megálmodott, nagyszerű tetteik szárnycsattogását és a tündérszép asszony hallgatta boldogan, akihez majd megtérnek diadalmas harcaik után, aki bekötözi sebeiket, elsimítja zilált fürtjeikét, akinek a lábai elé odaborulhatnak és izzó szavakkal megvallhatják neki 13. OSZK, Kézirattár, Fond 192/1. — Regényhóseim címmel összeállította, kikről mintázta alakjait, s ebből tudható, hogy a Régi ismerős főhőse — Miklós — önmaga —, a regénybeli Sámuel pedig testvére, Cholnoky Jenő földrajztudós. 14. Cholnoky László: Régi ismerős. — Bp., 1921. 29. 1. 15. I. m. 28. 1. 16. I. m. 28. 1. 17. I. m. 29. 1. 616