AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Miklóssy János: Vajda János „pokoljárása" (1864—1867)

dni 1855, 56 etc. a magyar Parnassus körül röpkedő veréb, csíz, stiglic, szajkó s más gyenge szárnyú, de hangosan csiripelő sereget „sas röptű fülemüléknek elismerni vonakodott, sans doute egyenesen hazaárulónak declaráltatnék, ki történészeinket Macaulaynál vagy Mommsennél csak hajszállal is kisebbnek állítaná." Vajda gondolatai ezek, övé a stílus is. A realista tájékozódás, témaválasztás, szemlélet polgári fogantatású igényét fogalmazza meg történettudományunkkal szemben: „hasonlíthatatlanul nehezebb, fárasztóbb, csaknem megoldhatatlan munkára vállalkozik, ki szellemi fejlődésünk és művelődésünk, a magyar archeológia, művészet stb. múltját akarná megírni". Azaz: a művelődéstörténet hivatott a polgári szellemiségű történettudományt képviselni a feudális rekvizitumokkal terhelt politikatörténettel szemben. S jó érzékkel glosszáját Thaly Kálmán történettudományunk fejlődését károsan befolyásoló, mind erőteljesebbé váló történészi előretörése idején teszi közzé. Vegyük még az elmondottakhoz „bizonyítás-kiegészítésként", hogy Aldor Imre 1838-ban született, 1855—56-ban, tehát 17—18 évesen aligha hadakozhatott olyan hatásosan a glossza említette módon az epigon-líra ellen mint például Vajda.

45 Költőnk személyiségének „ujjlenyomatait" több tucat glossza hordja magán. Identifikálhatok-e kétséget kizáróan a Vajdától eredő glosszák? — nyugtalankodhatik az olvasó. Nos igen, legalábbis a jelentősebbek esetében. Nehezíti természetesen a dolgunkat, hogy a Bécsi Híradó Vegyes nagy és apró események rovatában nemcsak Vajda használ a korábbiaktól eltérő jeleket, hanem az általa választott jelekkel mások is élnek, például Aldor Imre — a három csillaggal. Aldor Imre irodalmunk, publicisztikánk szerény képességekkel megáldott, szorgalmas, rokonszenves személyisége, korán Vajda ós Zilahy Károly vonzáskörébe került. 1860 novemberétől bécsi levelezője a Nóvilágnak. (L. VKrK VII. k. 585. 1.), és évek múltán is elismeréssel szól a lap teljesítményéről (uo. 595. 1.). Cikkeket ír a Vajda szerkesztette Magyar Sajtóba, (uo. 629. 1.). Rövid időre ugyan ismeretlen ellentét árnyékolja be relációjukat (uo. 588. 1.), de ezt követően még elmélyültebb lesz kapcsolatuk. Szót emel a vesszőfutásra ítélt költő mellett (uo. 579. 1.), még a Thaly-féle botrány idején is (632. 1.). Szatellitaként kíséri Vajdát előbb a Bécsi Híradó, utóbb a Magyar Világ, majd a Magyar Újság redakciójába.

46 Szinte az önfeladásig azonosul az általa nagyrabecsült poétával. Nemcsak politikai, társadalmi, irodalmi értékítéleteit teszi úgyszólván maradéktalanul magáévá, de stílusát is — epigonként. Kecskeméthy, a szerkesztő szemlátomást szabadkezet ád Vajdának a Vegyes nagy és apró események szerkesztésében, legfeljebb a lap politikai irányának respektálására figyelmeztethette. Itt megjelent glosszái — ennek megfelelően — markánsabban juttatják kifejezésre sajátos társadalmi-kulturális nézeteit, mint Sürgöny-heli cikkei. Ilyen körülmények között a rovat45. VKrK VII. k. 77-78., ül. 86. 1. 46. Miklóssy i. in. 77., ill. 80-81. 1. 607