AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Szelestei N. László: 18. századi tudósaink II. Weszprémi István (1723—1799) és orvostörténeti műve

veit vetette papírra s adta postára Nagyszombatban. Október végén újra írt, e levelének utóirata: „Azonban nagy köszönettel vévén hozzám küldött életének sommáját,

120 továbbra is ajánlom szíves szolgálatomat. . .". Ajtai Mihály

121 Nagyenyedről október 21-én a Köleséri által kiadott Tibullusról,

122 továbbá Blandrata Györgyről

123 küldött adatokat. E hónap 15-én ,,ad históriám medicorum Hungáriáé" Baldinger indította útjára Jénában segítséget hozó levelét, melyben azt is közölte, hogy az egyetem anyakönyveiből gyűjteti már a magyar orvostanhallgatók neveit. Ebben az évben Paecken Keresztély

124 is elküldte életének leírását Szenpétervárról. Mivel levelét nem kapta meg Weszprémi, november 17-én újra írt. Weszprémi nevének láttára rögtön annak Londonban kiadott Tentamen de inoculanda pesté c. műve jutott eszébe. ,,Novo gaudio me cumulasti, quod scribas históriám Medicorum patriae." Saját életrajzán kívül Gyöngyössi Pálét

125 is tartalmazza levele. Az első centuriában Weszprémi hivatkozik még Augustini Ab Hortis Sámuelnek nagyapjáról írt levelére,

126 de másoktól is — főleg Dobai Székely Sámueltől — kapott olyan adatokat, amelyeket a ma kezünkben levő levelekben hiába kerestünk. Egyelőre abbahagyjuk a levelek tanulmányozását, s megvizsgáljuk, hogy e leveleken s az egykorú hazai res litteraria megjelent és kéziratos művein kívül melyek azok a források, amelyeket Weszprémi gyakran említ orvostörténeti művének első kötetében. Czvittinger és Bod mellett gyakran idéz egy verses művet, melyet Zablerus gimnáziumi tanár, Memoria Medicorum Thuroniensium címmel írt. A vers 1720 körül keletkezhetett; Szinnyei életrajzi lexikonában nem említi a szerzőt. Egy Weszprémi könyvtárából származó kötetben sikerült megtalálnunk a művet. Eszerint Jacobus Zablerusról, a thoruni gimnázium magyar származású rendkívüli tanáráról van szó, a mű Thorunban jelent meg, 1717 és 1721 között.

127 Ebben a korban az ilyen jellegű összeállítások már gyakoriak. Johann Georg Lippisch 1735-ben Jénában pl. éppen a thoruni magyar tanulókról jelentetett meg egy beszédet.

128 Zablerus versének minden magyarokkal foglalkozó sorát idézte Weszprémi az alábbi orvosoknál: Spielenberger Dávid és Sámuel,

129 Schwab 120. A szóban forgó Weszprémi-önéletrajz ma is megtalálható a kalocsai Főszékesegyházi Könyvtárban, ahol Katona István hagyatékát őrzik. Az önéletrajz nagyjából egyezik a nyomtatásban megjelenttel, apróbb különbségek azonban akadnak benne. Pl. egyes szám első személyében íródott (a megjelent harmadik személyben); atyja halála két (és nem három) évvel korábban történt stb. A kiadott és kiadatlan művek felsorolása teljesen egyezik. Nagyalakú papírra írta Weszprémi, miként a Succinta. . . első kötetének többi életrajzát is. 121. Ajtai A. Mihály (1704 — 1776) nagyenyedi tanár. 122. Tibullus Gorvinainus. Szeben 1727. 123. Succinta. . . i". 20. 1. 124. Uo. 123. 1. 125. Uo. 60. 1. 126. Uo. 9. 1. 127. Zablerus, Jacobus: Memóriám medicorum Thorunensium ex antiquis históriáé Thorunensis monumentis renovare et carmine adumbrare volebat. Thorunii, s.a., Joh. Nicolai. A példányt a debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárában találtuk. Jelzete: J 2317(10). 128. Lippisch, Johann Georg: Thorunium Hungarorum litteris deditorum matrem, oratione peculiari . . . publice exponit et commendat. Jenae 1735. 129. Succinta. . . I. 171. 1. 534