AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Szelestei N. László: 18. századi tudósaink II. Weszprémi István (1723—1799) és orvostörténeti műve

2. Orvosi működése és a bécsi udvarral való kapcsolata 1770 előtt Hazatérése után Pozsonyban a helytartótanács egészségügyi tanácsosa, Perbegg József Károly előtt szakmai vizsgát tett, amely Mária Terézia még friss rendelete értelmében feltétele volt annak, hogy városi vagy vármegyei orvos lehessen. 1757-ben Debrecen város meg is választotta orvosának. Mária Terézia engedélyezésében az alábbiakat is olvashatjuk: ,,... cselekedetei és viselt dolgai titokban megfigyelendők, orvosi gyakorlatában pedig a fennálló rend szigorú betartására utasíttassék."

78 A megjegyzés oka valószínű az, hogy az udvar is tudomást szerzett arról, hogy a protestáns ifjú angliai tartózkodása során materialista nézeteket ismert meg. E feltevést erősíti az, hogy később, önmagát is tisztázandó, fontosnak tartotta nyilvánosan elégetni a „vallástalan és pokol tüzére méltó fordítást", s e könyvégetést közzé is tette önéletrajzában. 1760-ban Kolozsvárott jelent meg A kisded gyermekeknek nevelésekről való oktatás. E műve jól beleilleszkedik kortársainak hasonló típusú, felvilágosító művei közé. ,,A házi cselédes gazdáknak javokra és hasznokra" megjelentetett ismeretterjesztő művek elszaporodását ösztönözte a központi hatalom politikája is. Már III. Károly uralkodása alatt megkezdődött a bécsi udvar ún. „népjóléti" programja, amelynek során orvosi és gyógyszertári hálózat épült ki az országban. Különösen 1740 körül jelent meg sok munka magyarul, a pestis ellen.

79 Weszprémi műve tudatos felvilágosító munka. Mikor van Swieten annak Bécsbe küldött kéziratát 1759-ben elolvasta (bár magyarul csak keveset tudott), az alábbiakat írta Weszpréminek: „E kis műnek olyan nagy a haszna, hogy megérdemli a közzétételt. Igaz, könnyebben csavarod ki Hercules kezéből a buzogányt, mint az asszonyoktól előítéleteiket. Mindamellett remélhető, hogy legalább az okosabbak meghátrálnak, és a családapák megtanulják, hogyan kell tekintélyükkel védelmükbe venni azt, ami hasznos." 1760. elején megengedte van Swieten, hogy a fent idézett levelét Weszprémi kötete elé nyomtattassa. „Minden oskolai igéket és tekervényes okoskodásokat félre tettem, világosan kívántam szólani azért, hogy innen mindenek épületet vehessenek egyaránt." A műnek az udvari népjóléti politika irányába esése kétségtelen. Még fokozottabban megállapítható ez a fenti oktatáshoz csatolt Az egészségnek fenntartása és a hosszú életnek megnyerésére tartozó szükséges regulák c. részen. Hogy e fejezetet helyesen értékelhessük, szükségesnek látszik néhány szót szólni annak műfajáról. A regula-műfaj e formája a század első felében teljesen meghódította a közönséget. Kalendáriumaink asztrológiai jelentéseiben vagy toldalékjaiban évente több tízezres példányban kerültek kétes tanácsok a nép közé. Ám szerepük káros voltát az udvar 78. Országos Levéltár, Acta sanit. negot. mand. reg. 1757. márc. 4. — Idézi Sükösd i. m. 35. 1. 79. E felvilágosító, magyar nyelvű művek különösen az 1730-as évek végétől szaporodtak el. Perliczi János Dániel, Madai Dávid Sámuel, Gömöri Dávid, Miskolczi Ferenc, Buzinkai György, Neuhold János Jakab nevét említhetjük példaként a Succinta. . . I. kötetéből. 526