AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1979. Budapest (1981)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: A csízió ellenlábasai és utóélete

csízióból az új álmoskönyvekbe. Ezek megismétlésére tehát nincs szükség. Összefoglalóan csupán az állapítandó meg, hogy viszonylag kevés az olyan kötetek száma, amelyek közvetlenül merítettek a hagyományos csízió immár megdermedt szövegéből (pl. Eisler, Bosco, Tutenkamen). Az átvett részek jelentős százaléka is inkább csak kivonat, amely elsősorban az időjárással és csillagjóslással kapcsolatos. Lényegesen többször fordult elő az álmoskönyv bővítése során, hogy a csízió témáját új szöveggel fogalmazták meg. Az így felölelt terület már lényegesen szélesebb is: a lovaktól a kéz jóslásig terjed. Természetesen itt is fontosak az időjárással és a csillagjóslással foglalkozó fejezetek. Ez utóbbiak közül kiemelésre kívánkoznak a különböző csillagképek alatt születettek természetére és várható sorsára vonatkozó jövendölések. Ez a messze legjobban elterjedt téma. Az ismertetett álmoskönyvkiadások többségében, ha más nem is, de ez majd mindig megtalálható. Érthető, hiszen ugyanez a téma a mai képes hetilapoknak is szinte állandó rovata, annyira foglalkoztatja az embereket a jövendő kifürkészhetőségének lehetősége, ill. reménye. Ez a leginkább elterjedt szövegrész teszi lehetővé, hogy a különböző álmoskönyvek közötti összefüggés a legjobban megfigyelhető legyen. Részleteiben erről is volt szó a korábbi, részletes ismertetések során. így deríthető fény olyan összefüggésekre, mint amilyen Rózsa—Méhner, Méhner— Bíró, Bíró—Homródy, Eisler—Mezőfi, Somló—Miklóssy stb. között fennáll. Az általános jóskönyvvé bővített álmoskönyvek szerkesztői tehát jelentős részükben figyelemmel kísérték a hasonló jellegű kiadványokat, és azokat munkájukhoz fel is használták. Az eredeti csízió illusztrálására szolgáló képek közül mindössze három csoport fordul elő az álmoskönyvekben: a hónapképek, az állatövi jelek és a tenyér rajza. Ezek közül az első kettőt az egyetlen évre szóló naptárakban is rendszeresen alkalmazták, így ezek nem sajátosan csak a csízióra jellemző könyvdíszek. Elmondható tehát, hogy a hagyományos csízió illusztrációi közül még kevesebb került átvételre az átdolgozott álmoskönyvekben, mint a szövegrészekből. Ennek ellenére hasznos volt a képek áttekintése, mert ez is alapot nyújtott bizonyos kiadások közötti összefüggés felderítésére (pl. Bíró—Eisler). Újra szemügyre véve az eredeti magyar csíziót, szükségesnek látszik azt műfajilag is beleilleszteni a megfelelő helyére. A nép legszélesebb rétegei számára évszázadokon át a vásári ponyván árult könyvek csoportjait kell ehhez kialakítani. A csízióknak Janus-arca van: egyrészt mint Öröknaptár a kalendáriumokra, másrészt mint jövendölések gyűjteménye a jóskönyvekre tekint. Természetesen a naptárak és a jóskönyvek is összefüggést mutatnak, hiszen a régi kalendáriumok szerves és legtöbbször legterjedelmesebb része a jövendöléseket tartalmazó prognosztikon volt. A legszegényebb néprétegek számára a kalendárium évenkénti megvásárlása is komoly anyagi megterhelést jelentett, ezzel szemben a csízió elején álló öröknaptár — ha nehézkesebben használható módon is — minden esztendőre érvényes volt. Időben elvben korlátlan felhasználhatósága miatt a viszonylag igen drága és főleg a protestánsok által forgatott biblia mellett szinte második, legfontosabb könyvként őrizték a régi időkben a magyar családok ezreinél. A generációról-generációra öröklődő könyvet állan33* 515